A 2026-os történelmi, a Balatont is sújtó aszály meteorológiai háttere

A HungaroMet oldalán megjelent egy írás, amely a Balatont is sújtó szárazság mélyebb meteorológiai hátterét mutatja be. A cikk a 2026-os szárazságot meghatározóan globális méretű cirkuláció változáshoz kötheti, amely néhány éve már megindult.

A nyugati szelek övének északabbra húzódásával és a sivatagi anticiklonok erősödésével kevesebb nedvesség jutott a mérsékelt égövbe. A hiány hozzájárult a ciklonok aktivitásának csökkenéséhez, amely miatt tovább csökkent a trópusok irányából jövő nedvesség. A kisebb légköri nedvességáram és az alapból melegebb, a vízgőzt telítetlen formában megtartani képes levegőben kevés volt a felhő így főleg a nyár első felében még erősebb és hosszabb lett a napsugárzás. A napsugárzás hatására tovább melegedő levegő még több nedvességet volt képes telítetlen formában magában tartani, kiszárítva a talajt és létrehozva olyan pozitív visszacsatolásokat, mint a hőkupolának nevezett állapot.

Az írás kiemeli, hogy Európában a nyár első felében a Szaharából érkező anticiklonnal járó első hőhullám, a magas napállás és az egyébként is száraz talajfelszín eredményezte, hogy szinte teljesen elmaradt a Medárd-időszaki záporos-zivataros csapadék. Mindez megágyazott a további forróságnak és a rendkívül aszályos nyárnak.

A Kárpát-medencében, így a Balaton térségében is a nyugati szélrendszer tengelyének északabbra helyeződése és a déli-délnyugati anticiklonok szinte állandó jelenléte miatt jellemzően monoton északnyugati volt az alapáramlás. Az északnyugati szél erősítette a medence hatást, az északon elvonuló, érintő hidegfrontok minimális csapadékkal jártak, annál több volt a száraz szél a Balatonnál is.

A légkörben lévő egyébként is kevesebb nedvesség a hegyek keltette feláramlási területeken hullott ki, ezért látszott úgy, hogy Magyarországot a határok mentén körbevette a csapadék, de az országban szinte alig esett.

A légkör további felmelegedésétől függ, javulhat-e a helyzet, vagy marad

Az írás felteszi a kérdést, hogy a jelenlegi cirkulációs állapot – a nyugati szelek övének északabbra húzódása, a sivatagi anticiklon erőssége – egy tartósan fennmaradó cirkulációs típust jelent -e? Amennyiben az déli-északi hőcsere csökkenésével meg tud erősödni a poláris hideg, és a ciklonok pályája újra délebbre tolódik – akkor van esélye a nedvesebb nyarak megjelenésének. Ha azonban folytatódik a légkör felmelegedése, akkor a jelenlegi cirkulációs állapot állandósulhat, annak az idén nyáron a Balatonnál is megismert hatásaival együtt.