A Balaton vándora 235 kilométert gyalogolt a magyar tenger jövőjéért, megdöbbentő dolokkal találkozott (sonline.hu)

Egyetlen hátizsákkal, elszántsággal és kíméletlen őszinteséggel indult útnak Balogh István. Öt nap alatt gyalogolta körbe a Balatont: 235 kilométert tett meg, mintegy 320 000 lépést számlálva. Végigjárta a magyar tenger partvonalát, ellenőrzött 120 strandot és felkeresett 40 hivatalos, térképen jelölt vízfolyást. Az általa készített dokumentáció és a most megjelent összegző kiadvány nem csupán egy egyszerű túrabeszámoló – írja a férfival interjút készítő sonline.hu.

– Napi 40–54 kilométeres etapok, reggeltől estig a tűző napon. Mi vitt előre fizikailag és mentálisan egy ilyen pokoli menetelés során?

– Az első nap után a fizikai fájdalom háttérbe szorult. Keszthelyről indultam Balatonlelle felé, közel 44 kilométer volt az a nap, de mire Lellére értem, már nem a talpamon lévő vízhólyagok lüktettek a fejemben. Az ember menet közben átlépi a saját korlátait, ha látja maga körül a pusztulást. A második napon Lellétől Aligáig több mint 50 kilométer, majd Világostól Tihanyig 54 kilométer következett. Amikor az ember egyedül rója a kilométereket a tó körül, egy idő után megszűnik a külvilág zaja. Csak te vagy és a táj. És amit láttam, az nem adott okot a pihenésre. 235 kilométeren át nem elszigetelt hibákat láttam, hanem ugyanannak a drámai jelenségnek százféle változatát.

– Mi volt az a pont, ahol először szembesült a helyzet valós súlyával?

– Amikor az ember leér a partra, és ott találja a sekély, visszahúzódott vizet. A vízmérce szerint a siófoki átlagos vízállás szeptember 21-ére 34 centiméterre esett vissza. Fontos tisztázni, mert sokan félreértik: ez a vízmérce szerinti relatív érték, nem a tó átlagmélysége, de a veszteség így is gigantikus.

Gondoljunk bele a számok rideg logikájába, amit a kiadványban is bemutatunk: a Balaton felülete közel 594 négyzetkilométer. Ezen a felületen egyetlenegy centiméternyi vízszint-változás majdnem 6 millió köbméter vizet jelent! Ha 70 centiméter hiányzik a tóból, az több mint 410 millió köbméter vízveszteség.

– Felmérése során 120 strandot és kikötőt érintett. Hogyan fest a magyar turizmus ikonikus díszlete a víz visszahúzódása után?

– Kísérteties. A part menti infrastruktúra évtizedek óta egy adott vízszintre épült ki. Most a vitorlások a kikötői medencékben a fenékre ülve, elakadva állnak. A kisebb csónakkikötők teljesen használhatatlanok, a csónakok szárazra futva hevernek a sárban. A strandokon az élővizes óriáscsúszdák kifutói alatt nem hűs hullámok várják a csobbanókat, hanem repedezett, száraz agyag és por. A part menti horgászat gyakorlatilag ellehetetlenült, kizárólag a legmélyebbre benyúló mólók végén látni még horgászokat.

– A kiadvány egyik legsúlyosabb fejezete a befolyó vizek, a Balaton természetes táplálóinak állapotát vizsgálja. Mit mutatott a térképi felmérés a valóságban?

– Sokan hiszik, hogy a Balaton vízszintjét pusztán a rá hulló eső határozza meg, pedig a vízgyűjtő területe 5775 négyzetkilométer – a tó felületének majdnem tízszerese. A tónak táplálásra lenne szüksége a patakokból, a folyókból. Végigjártam 40 térképen jelölt befolyót. A déli parton a vizsgált 15 befolyóból mindössze négyben találtam vizet, de valójában csak egyetlenegyben volt érdemi folyás.

– Balaton története során mindig is ingadozott a vízszint, régen is voltak aszályos évek. Ön hogyan látja ezt?

– Valóban, a tó történetében a vízszint sosem volt kőbe vésve. De ne felejtsük el, milyen körülmények között élt a tó régen! A Balaton partjának körbebetonozása előtt a tónak volt tere lélegezni. Hatalmas mocsárvilág, természetes nádasok, kiöntési zónák vették körül. Ha jött a szárazság, a láp visszatartotta a vizet; ha áradás volt, a víz szétterült anélkül, hogy emberi életeket, házakat vagy szállodákat fenyegetett volna.

A 20. században azonban körbebetonoztuk a partot. Szabályozott partfalakat húztunk, kikötőket, strandokat építettünk. Kitaláltunk egy állandó, kényelmes vízszintet a turizmus kedvéért.

Csakhogy a természet most felrúgta a forgatókönyvet. 2025-ben és 2026-ban eddig az átlagosnál 20–40 százalékkal kevesebb csapadék hullott a térségben. Elmaradtak a klasszikus augusztusi zivatarok, a szeptember pedig forró, porszáraz időt hozott. A párolgási veszteség – ami a vízveszteség 50–70 százalékáért felelős – a hőség miatt rekordokat döntöget. Ez egy teljesen új ökológiai helyzet, amely a megváltozott klíma következménye.

A számításaink szerint egy átlagosnál csapadékosabb téli-tavaszi időszak is legfeljebb 10–30 centiméteres emelkedést hozhat, a stabil, megszokott vízszintekhez több egymást követő, rendkívül csapadékos évre lenne szükség. De ha a száraz trend marad, 2027-ben még drámaibb képpel kell szembenéznünk.