Szent Lőrinc könnyei mossák el a részleges napfogyatkozást
Szerdán igazi csemegéket tartogat az égbolt a csillagászat és az égi látványosságok szerelmeseinek. A részleges napfogyatkozást követően az egyik leghíresebb meteorraj, a Perseidák maximuma is aznap estére, éjszakára várható.
Szerdán a kora esti órákban a Hold lassan kúszik majd a Nap elé, és mire csillagunk eléri a nyugati horizontot, jelentős részét kitakarja égi kísérőnk. Bár manapság a hasonló csillagászati együttállások inkább kíváncsiságot ébresztenek, a történelem során a Nap eltűnése rendre leküzdhetetlen rettegést és tömegpánikot váltott ki az emberekből, hiszen a mindennapi élet forrásának elvesztését látták benne.
A korábbi évszázadokban, amikor az átélők még nem ismerték a jelenség természetét, a legkülönfélébb magyarázatok születtek. A távol-keleti kultúrákban úgy hitték, egy hatalmas sárkány falja fel az éltető csillagot, míg az Újvilág indiánjai szerint egerek rágták meg a Napot. A világ szinte minden pontján, így Európában is bevett szokás volt, hogy a sötétedés idején hatalmas lármával, harangozással próbálták elűzni az égitestet környékező gonosz szellemeket, míg a középkorban gyakran befedték a kutakat az égi mérgezéstől tartva. A fogyatkozás okait sokáig csupán a mezopotámiai papok és a görög tudósok értették meg. A történetírás feljegyezte, hogy amikor egy ókori görög harcos megrettent a baljóslatúnak hitt sötétségtől, a hadvezér, Periklész egyszerűen a köpenyével takarta el előle a fényt, így magyarázva el neki, hogy az égi jelenség is csupán egy hatalmas árnyékvető műve, ahol a Hold játssza a köpeny szerepét.
Nem ritkán magába a történelembe is beleszólt az égi mechanika. Előfordult, hogy a csatatéren hirtelen leszálló sötétség megrettentette a seregeket, akik szétfutottak, vagy éppen békét kötöttek a harc helyett. A korabeli krónikások gyakran rögzítették ezeket a ritka sötétedéseket, ami a mai történelemtudomány számára felbecsülhetetlen értékűvé vált. Egy bizánci írnok feljegyzése, miszerint délidőben éjjelre változott a nappal, tette lehetővé a magyar kutatók számára, hogy csillagászati visszaszámolással pontosan meghatározzák a magyarság Kárpát-medencébe való behatolásának, a honfoglalásnak az idejét. Hasonló módon, egy asszír agyagtábla vagy Hérodotosz görög történetíró leírása is sokat segített az ókori évszámok és uralkodói korszakok mai naptárunkhoz való igazításában.
Szerdán a kora esti órákban szerencsére nem kell világvégétől tartani, a lemenő Napot részlegesen kitakaró Hold látványát a város környéki, fák és épületek nélküli területekről érdemes majd figyelni. A megfigyeléshez hitelesített védőszemüvegre van szükség, a környékünkön a részleges napfogyatkozás 19:25-kor veszi kezdetét.
Miután a csorbult napkorong a látóhatár alá bukik, az éjszaka a Perseidáké lesz. A meteorrajt már időszámításunk szerint 36-ban megfigyelték a kínai csillagászok, de a tudományos magyarázatra több mint ezernyolcszáz évet kellett várni, amikor Lewis Swift és Horace Tuttle egymástól függetlenül felfedezték az eseményt kiváltó Swift-Tuttle üstököst. Ennek az égitestnek a hátrahagyott törmelékén halad át bolygónk ezekben a napokban. A néphagyomány gyakran Szent Lőrinc könnyeiként emlegeti a hullócsillagokat, mivel a szent 258. augusztus 10-én halt mártírhalált, éppen akkor, amikor az éjszakai égen számtalan meteor ragyogott fel.
Az égbolt az előrejelzések szerint felhőmentes lesz, a Hold fénye sem zavar be a megfigyelésbe, ezért kimondottan ideális idő várható a csillagászati kalandhoz.
(A cikkhez felhasznált forrás: https://www.csillagaszat.hu/csilltort/egyetemes-csillagaszattortenet/egyetemes-naptartortenet-es-kronologia/napfogyatkozasok-es-a-tortenelem/)
A Szent Lőrinc könnyei mossák el a részleges napfogyatkozást bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.