A Zimmer Ferik gengsztervilága tombolt a Balatonnál, a külföldiek gatyája is ráment (veol.hu)
A magyar tenger partján a szobakiadás, a nepperek, a túlárazott szolgáltatások és a turistákra vadászó ügyeskedők külön kis nyári gazdaságot építettek fel a 90′-es években. A Zimmer Feri világa sokaknak vígjáték, másoknak nagyon is ismerős balatoni múlt. Sokaknak ma is csak egy harsány magyar vígjáték, balatoni panzióval, vizezett sörrel és azzal az örök magyar életérzéssel, hogy a szezon rövid, a vendég pedig úgyis csak egyszer jön – írja a veol.hu.
A Tímár Péter rendezésében készült Zimmer Feri magyar film, amelyet 1998-ban mutattak be Reviczky Gáborral, Pogány Judittal, Szarvas Józseffel és más ismert szereplőkkel. A film azért működik ennyi év után is, mert nem egyszerűen kifiguráz egy rosszul működő balatoni panziót, hanem egy teljes korszakot kap el: azt, amikor a vendéglátás, a kényszervállalkozás és a „majd megoldjuk valahogy okosba” magyar módszere összeért a Balaton partján.
A Zimmer Feri világa nem csak vígjáték volt: ilyen volt a Balaton vadabb arca
A magyar tenger partján a régi világban nem mindig az nyert, akinek szebb volt a kilátása, hanem az, aki gyorsabban kapcsolt. Egy szoba, egy garázsból kialakított apartman, egy „öt perc a part” ígérete, ami valójában húsz perc volt papucsban, tűző napon, gyerekekkel, matracokkal – és máris kész volt a balatoni mikrogazdaság. A turista fizetett, a házigazda számolt, a közvetítő mosolygott, a szezon pedig kíméletlenül ketyegett. A rendszerváltás után ez a világ még nyersebb lett. A part éjszakai élete a kilencvenes években külön legendává vált: diszkók, gyors pénz, külföldi vendégek, új vállalkozók és kétes figurák keveredtek ugyanabban a nyári kondérban.
Ebben az időszakban a drogok, az erőszakosabb éjszakai világ és a szexipar is látványosan megjelent a balatoni bulikultúra körül. A Balatonon a magánszállásadás nem a kilencvenes években született. A XX. Század Intézet összefoglalója szerint az 1960-as évektől egyre több család jutott nyaralóhoz, a magánkézbe került üdülőkkel pedig megjelentek a rövid távra kiadott szobák és apartmanok is. A „Zimmer frei” tábla így egyszerre lett vendégcsalogató felirat, valutatermelő eszköz és nyári túlélési stratégia.
A lángosillat mögött néha titkosszolgálat figyelt
A Balaton történetének egyik legmeglepőbb rétege, hogy a tó nemcsak üdülőhely volt, hanem hidegháborús találkozópont is. Egy tudósítás szerint a kelet- és nyugatnémet turisták balatoni találkozásai miatt a Stasi is figyelte a magyar tengert, sőt a vendéglátás és a turizmus világa is megfért a rendszerrel. Vagyis ugyanazon a parton, ahol valaki lángost evett és gumimatracot fújt, más talán jelentést írt, figyelt vagy figyelték. Ez adja a balatoni múlt furcsa kettősségét. A vendégnek szabadság volt, a házigazdának bevétel, az államnak deviza, a titkosszolgálatnak egy külön terep. A Balaton egyszerre volt Riviéra-pótlék, családi nyaralás, szerelmi találkahely és ellenőrzött zóna. Nem csoda, hogy ebből a lángosillatú, alkudozós, kicsit vad balatoni világból később vígjátékok, legendák és az Ötvös Csöpi-filmek ismerős derűje is megszülethetett – írja a portál.