Tutul, rinyál, devendéroz – A balatoni tájszavakkal a szókincs színességét őrizzük (veol.hu)

Játékosan hangzó szavak, mint például a tutul, a rinyál, a gyürke és a devendéroz biztosítják Veszprém vármegyében a nyelvi sokszínűséget. A balatoni tájszavak, amelyeknek nem biztos, hogy jól ismered a jelentését, a népi kultúra, így a hagyományőrzés részei és főként a mezőgazdasághoz, a vidéki életmódhoz kapcsolódnak – írja a veol.hu.

A tájszó az általánosan használt köznyelvtől eltérő szóváltozat, gazdag szókincsünk része. Az eltérés pedig megmutatkozhat a kiejtésben, a szó formájában, jelentésében vagy nyelvtanában és jellemzően egy-egy földrajzi területhez kötődik. Bár a köztudatban gyakran a műveletlenséggel társítják, és valljuk be, sokszor furán nézünk, ha egy-egy ilyen régies, alig használt szót meghallunk, de valójában a tájszólás a nyelvi sokszínűség része, amely a környezettől eltanult, tájegységenként változó beszédmód. A Veszprém vármegye területére jellemző változatok közül sorolunk fel párat, próbára teheted a tudásodat játékosan, kiderítheted, ismered-e még a balatoni tájszavakat. Eszedbe jut-e még, hogy nagyszüleid mondták neked azokat?

A balatoni tájszavakkal a szókincs színességét őrizzük

A magyar nyelvterület tíz fő nyelvjárási régióra oszlik és Veszprém vármegye nyelvjárása a közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régióba tartozik. A terület nyelvhasználatát alapvetően a régió földrajzi fekvése, történelmi kapcsolatai és a Balaton közelsége befolyásolta. Nyelvi arculatát a szomszédos Somogy, Zala és Fejér vármegyék beszélt nyelvével való érintkezés is formálta, így Veszprémben egyfajta átmeneti nyelvjárási jelleg figyelhető meg.
Dallamos, ritmusos beszédmód a Balatonnál

A kiejtésre jellemző a zárt „ë” hang, amely az ö-höz közelít. Ebből a hangtani sajátosságból ered, hogy a „megy” gyakran „mögy” formában hangzik el.
A mássalhangzók terén előfordul a kettőzés, így az „eső” helyett „esső”, a „belőle” helyett „belülle” hangzik el.
Az „é” hang gyakran „í”-vé módosul, így a „gép” szóból „gíp” lesz, a „kész”-ből pedig „kísz”.
A térség fonetikai sajátossága a r és a p utáni gy és ty hangok megjelenése, például a „kérgye” vagy a „kaptya”.

A szókincs régies elemei, íze, zamata

A szókincsben megfigyelhetőek a vidéki életmódhoz, a mezőgazdasághoz és a népi kultúrához kötődő tájszavak és a Balaton közelsége is hatással volt a nyelvre.

Például a bepökte azt jelenti, hogy a gyümölcsöt kikezdte valamilyen rovar.
A tutul ordítást, kiabálást jelent.
A rinyál szó itt nem feltétlenül sírást, inkább panaszkodást vagy hisztériát fejez ki.
Aki kummant, az pihen, szunyókál egyet.
A piszke az a ribizli, a bicske az a csipkebogyó.

Ismered a tájszóláshoz tartozó szavak jelentését?

Mit csinál az, aki devendéroz? Fel-alá futkos, sok dolga van.
Ha azt mondják, hogy beköpte, mire gondolhatnak? Arra, hogy a légy beköpte a gyümölcsöt.
A kapja helyett elhangozhat, hogy kaptya.
Ami túl édes, arra mondhatják, hogy gejl vagy márc.
A kenyér csücske, a vége, az pedig a gyürke.

A teljes cikk itt található.