Újabb fordulatok a bakonyi vár rejtélyeiben, de még nem mindenre jöttek rá a régészek (veol.hu)

A bakonyi várnál, a bándi Essegvárnál az Árpád-kori várfalak előterében augusztusban a bakonyi régészet újabb eredményeként közösségi ásatás során egy rejtélyes akna került elő, és más érdekességekről is beszámolt már lapunknak Nagy Szabolcs Balázs régész. Gazdag leletanyag került elő az idei ásatás során is, akárcsak korábban. Többek közt hasáb alakú, vörös homokkő kváderekkel szépen megerősített falsarkot tártak fel a vár déli részén. Mutatjuk most azt is, ami már a helyszínen kiderült, és mindazt, amit azóta megállapítottak a szakemberek – írja a veol.hu.

A bakonyi vár legizgalmasabb rejtélyeinek gubancát elkezdték kibogozni a régészek

Arról már szintén írt a portál, hogy a bándi régészeti feltárás fontos felfedezésnek számít a vár története szempontjából, hogy az erődítmény északi részén nyitott kutatási szelvényekből a várépítést megelőző időkből is kerültek elő pénzérmék, II. András és III. Béla idejéből. Ezek segítik a többi lelet kormeghatározását is, valamint megerősítik azt, hogy a vár északi része is felépülhetett már a XIII. század második felében.

Az idei régészeti feltárás egyik izgalmas fejleménye egy földbe mélyített beásással, aknával kapcsolatos. Az akna széleit nagy méretű, élére állított kövekkel szegélyezték, így bélelték ki. A kis alapterületű, de jól megépített akna alján, oldalain és betöltésén egyaránt jól megfigyelhető, hogy erős hőhatásnak volt kitéve a múltban. Az azonban még fejtörést okoz a szakembereknek, mi lehetett pontosan a szerepe, egyelőre csak elméleteket sikerült felvázolni.

A befalazott ajtónyílásnak titkos szerepe lehetett

Arról szintén írtak korábbi cikkükben, hogy az egykori téglatorony és a kő palotaépület közötti külső várfalban egy befalazott szűk ajtónyílást találtak a régészeti munkák során. Ez az építészetileg izgalmas részlet tehát egy későbbi, középkori átalakítást igazol.

Nemrégiben azt írta róla Nagy Szabolcs Balázs, hogy a mindössze 60 centi széles ajtónyílás előtt, a várudvar felé eső oldalon egy kis méretű, falazott aknát találtak. Az akna és keskeny ajtónyílás együtt talán egy árnyékszékre utal, mely a téglatorony és a palota lakóit is kiszolgálhatta.

Felmerült azonban egy másik, kevésbé prózai értelmezés is, miszerint egy, az ostromok idejére szánt kitörőkapuval állunk szemben.

A terepmunka utáni elemzés meglepő állításai

Essegvár ma leglátványosabb eleme a helyreállított délkeleti négyzetes torony. Az ennek szomszédságában nyitott szelvényben a déli épületszárny sarka látott napvilágot.

Kiderült, hogy az épület teljes középkori alsó szintje a jelenlegi felszín alatt rejtőzik.
A délkeleti négyzetes torony ma használt bejárati szintje egykor a torony emeletét jelenthette, azaz a torony egykor a várudvar felől jóval magasabb volt, mint ahogy az ma érzékelhető.
Az ezüst érmékkel is jól keltezhető leletanyag megerősítette a korábbi megfigyeléseket, miszerint a XV. század közepén valamiféle fordulópont következett be a vár történetében.

A várfalak építésével összefüggő és azt megelőző korszakokról mesél néhány további különleges lelet: egy csigavonaldíszes cserépfazék és egy cserépbogrács több töredéke, egy háromélű vas nyílcsúcs, egy bronz fibula, azaz ruhakapcsoló tű és tetőfedőcserepek töredéke a római korból, valamint néhány őskori pattinték.

Jövőre folytatódhat az ásatás és remélhetőleg több választ kaphatnak a kutatók az északi kapu kérdéseire, tovább kereshetik a lovas vízkiöntő edény hiányzó töredékeit és nyomába eredhetnek még számos más rejtélynek.

Az Essegvár Bánd fölött, a Séd patak mentén emelkedő dolomitszirten áll. Az itt folyó régészeti feltárásokról írt korábbi cikkünket is elolvashatják. A feltárást évek óta a Laczkó Dezső Múzeum régészei vezetik – olvasható a portálon.