Garamvári Vencel: egy élet a magyar bor és pezsgő szolgálatában (sonline.hu)

Végső búcsút vettek attól az embertől, akinek neve évtizedeken át összefonódott a magyar bor és a tradicionális pezsgő ügyével. Garamvári Vencel nem csupán kiváló borász volt: tanító, újító, építkező ember és egy olyan szakmai nemzedék képviselője, amelynek tagjai egész életükben hittek a minőség erejében – írja a sonline.hu.

Garamvári Vencel életének 85. évében hunyt el, de mindaz, amit létrehozott, jóval túlmutat egy emberöltőn. A Garamvári Szőlőbirtok, a budafoki pezsgőpince, az általa készített borok és pezsgők, valamint a következő generációknak átadott tudás egy olyan örökség részei, amely tovább él a magyar borászatban. Pályája során következetesen azt vallotta: a hagyomány és az innováció nem egymás ellenfelei, hanem egymást erősítő értékek.

Garamvári Vencel számára a pezsgő soha nem egyszerű ital volt

Borászmérnöki diplomája megszerzése után a Törley Pezsgőgyárban kezdte szakmai pályáját, ahol a tradicionális pezsgőkészítés olyan mély benyomást tett rá, amely egész életét végigkísérte. Később vezetőként, majd saját vállalkozásain keresztül is azon dolgozott, hogy a magyar bor és pezsgő méltó helyet kapjon itthon és külföldön egyaránt.

Egy 2014-es interjúban hosszasan beszélt arról, hogyan születik meg az igazi, tradicionális pezsgő. Szavaiból azonban nem pusztán a technológiai tudás érződött. Amikor a másoderjedésről, a palackban zajló érlelésről vagy az élesztő szerepéről beszélt, minden laikus hallgató részese lehetett kicsit a világnak, amiben ő élt. Úgy tekintett rá, mint türelmet igénylő alkotómunkára.

Nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a pezsgő alapja mindenekelőtt a megfelelő bor. Finom savgerinc, jó alapanyag, pontos szüreti időpont, gondos feldolgozás – ezek nem technikai részletek, hanem a minőség feltételei.

Különösen hitt a furmintban is. Meggyőződése volt, hogy a fajta kiváló adottságai miatt méltó alapja lehet a tradicionális pezsgőnek. Már jóval azelőtt kísérletezett vele, hogy a furmintpezsgő szélesebb körben ismertté vált volna.

Egy ember, aki mindig előre akart menni

1993-ban Balatonlellén alapította meg a Garamvári Szőlőbirtokot, amelyből az évtizedek során a dél-balatoni borvidék egyik meghatározó pincészete nőtt ki. Budafoki pincéjében pedig nemcsak saját pezsgők készültek: más magyar borászatoknak is segített abban, hogy elkészíthessék első tradicionális pezsgőiket.

Ez a szemlélet sokat elárul róla: nem kizárólag saját sikere érdekelte. Hitt abban, hogy a magyar pezsgőkultúra akkor tud igazán fejlődni, ha egyre több jó termelő jelenik meg a piacon.

Amikor 2014-ben a magyar pezsgő jövőjéről kérdezték, optimistán beszélt arról, hogy egyre több kisebb pincészet kezd pezsgőkészítésbe.

A folyamatot ahhoz az időszakhoz hasonlította, amikor a rendszerváltás után új, minőségi borászatok jelentek meg Magyarországon. Szinte előre látta azt a pezsgőforradalmat, amelynek kibontakozását az elmúlt években már a fogyasztók is megtapasztalhatták.

A magyar borban is a minőséget kereste

Garamvári Vencel több mint öt évtizeden át figyelte a hazai borászat átalakulását. Látta a nagyüzemi korszakot, a rendszerváltást követő újrakezdést, az importborok megjelenését és a magyar családi pincészetek megerősödését. Egy dologban azonban soha nem engedett: a minőségben. Szerinte a magyar borászoknak nem pusztán palackokat kell értékesíteniük, bizalmat is kell építeniük, tudást kell átadniuk, és meg kell mutatniuk a fogyasztóknak, miért különleges az a termék, amely a poharukba kerül.

Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták és pincészete is a hazai borászat meghatározó szereplőjévé vált. A pezsgőkedvelők körében a Garamvári név az igazi ízeket és minőséget jelent a mai napig. Életművének súlyát azonban aligha lehet pusztán díjakkal mérni.

A legfontosabb öröksége mégsem egy palackban maradt ránk

Családi vállalkozást épített; felesége, gyermekei, majd az újabb generáció tagjai is bekapcsolódtak a munkába, így az általa vallott értékek ma már családi örökségként élnek tovább. A szőlőben. A pincében. A sokak által szeretett palackokban. És azokban az emberekben, akiket pályája során tanított, segített vagy egyszerűen csak inspirált.

A család korábbi búcsújában arra kérte mindazokat, akik ismerték és tisztelték, hogy emlékére emeljenek poharat. Talán valóban ez a legméltóbb módja az emlékezésnek.- írja a portál.