Titokzatos fotóalbumok kerültek elő egy kaposvári padlásról (sonline.hu)

Mint szinte már hagyománnyá vált, ezen a héten is történt valami izgalmas a Rippl-Rónai Múzeumban, amelybe bennünket is bevontak, ahogy az elmúlt időszakban már számos alkalommal. A fotóalbum története ezúttal azonban nem a múzeum valamelyik raktárában, hanem ismét egy belvárosi lakás padlásán kezdődött, és olyan nyomozássá nőtte ki magát, amelyben muzeológusok, történészek, és még lapunk képes krónikása is szerepet kaptak – írja a sonline.hu.

A héten két, egy kaposvári belvárosi lakás padlásáról előkerült régi fotóalbum kezdte izgalomban tartani a múzeum munkatársait – és hamarosan bennünket is.

Kaposvári fotóalbumok kerültek elő Juan Gyenes családjának egykori otthonából

A történet egy belvárosi lakásban kezdődött; az épület Juan Gyenes családjához kötődött, a világhírűvé vált fotóművész családjának lakása volt. Fontos azonban, hogy nem Juan Gyenes szülőházáról beszélünk: az a mai Ady Endre utcában állt. A belvárosi ingatlan jelenlegi tulajdonosai felújításba kezdtek, a tetőteret is szeretnék beépíteni. Ennek során megbontották a padlás régi, többdeszkás szerkezetét, és egy korábban elzárt, nehezen hozzáférhető részt is kipakoltak. Ott kerültek elő az albumok.

A megtalálók gyorsan felismerték, hogy nem egyszerű családi fényképeket tartanak a kezükben. A tulajdonos – aki egy prominens kaposvári család tagja, de kérte anonimitását – úgy döntött, olyan helyre szeretné juttatni az anyagot, ahol az tudományos, helytörténeti vagy más kutatási célra hasznosulhat. Így jutott el a két album a Rippl-Rónai Múzeumba.
Az egyik albumot valaki már évtizedekkel ezelőtt „megválogathatta”

A történet egyik különös részlete az albumok állapota. Ricza Rékáék észrevették, hogy az egyikből számos fénykép hiányzik. Nem úgy tűnik azonban, mintha egyszerűen kiestek volna. Az album régi képrögzítő fülei, akasztói több helyen sértetlenek. Vagyis a fényképeket nagy valószínűséggel tudatosan emelték ki belőle. Hogy ki, mikor és miért, egyelőre rejtély. A megmaradt feliratok és képek miatt különösen érdekes ez a kérdés. Az albumokban ugyanis az 1930-as, 1940-es évekből a családi felvételek mellett katonák, vasúti szerelvények, bevonulások és kivonulások, valamint szerb hadifoglyok is többször feltűnnek. Éppen ezek a felvételek jelenthetik a lelet legnagyobb történeti értékét.

Szerb hadifoglyok néznek vissza a megkopott képekről

– Helytörténeti és hadtörténeti szempontból is kivételes képek – fogalmazott az újkortörténész. – A felvételek különlegessége abban is rejlik, hogy több közülük egyáltalán nem olyan, mint egy hivatalos haditudósító gondosan beállított fényképe. Sokkal személyesebb, közvetlenebb pillanatokat őriztek meg.

Katonák lógnak a vasúti vagonokon, mások mozdony előtt állnak. Láthatunk étkező katonákat, tisztet a sofőrjével, szerb hadifoglyokat, de akad olyan felvétel is, amelyen a katonák kifejezetten fesztelen helyzetben vannak. Az egyik képen például egy honvéd egy altiszttel együtt zárt térben, sapka nélkül, dohányozva látható. Már önmagában ez is arra utalhat, hogy nem hivatalos katonai propagandaanyag vagy szabályosan komponált haditudósítói felvétel készült. Valaki közelről, belülről fényképezhette ezt a világot. De hogy ki, arra egyelőre nincs válasz.

Egy hátborzongató felirat is feltűnik az egyik képen

Ricza Rékának már személyes kedvence – ha egy ilyen nyomasztó felvételt lehet annak nevezni – is van az albumban. A fénykép a szerb hadifoglyokról készült felvételek között található. A jelenetben priccsek, felhalmozott tárgyak és katonák látszanak, a háttérben pedig egy tábla függ. A teljes szöveget együtt próbáltuk nagyítóval kibetűzni:

A rémhír terjesztés és fecsegés hazaárulás.

Éppen az ehhez hasonló jelenetek miatt tartják rendkívül fontosnak az albumot: olyan pillanatokat őrizhetnek, amelyeket hivatalos fotós talán nem is készített volna el, vagy legalábbis nem ilyen formában. A képek pontos történelmi kontextusának meghatározása ezért még kutatást igényel.

Na de ki az a titokzatos nő, aki újra és újra feltűnik az albumbokban?

Nemcsak katonák szerepelnek az albumokban. Egy fiatal férfi és különösen egy nő arca újra meg újra visszatér a fényképeken.

A nő Ricza Rékának azonnal ismerősnek tűnt, de nem tudta megmondani, honnan, ezért segítségül hívta Kovács Gábor holokausztkutató történészt, aki megnézte a felvételeket. Számára is ismerős volt az arc. A kutató Somogy vármegyei és dél-magyarországi holokausztáldozatokról, illetve túlélőkről is rendelkezik kutatási anyaggal, ezért most ezek segítségével próbálják azonosítani a fényképeken többször felbukkanó nőt.

Ennek azért is lehet jelentősége, mert a belvárosban – különösen a város azon részén ahol az albumokat találták – a háború előtt több tehetős zsidó család élt. A gettósítás és deportálások után számos lakás megüresedett, később pedig ezeknek az ingatlanoknak a története sok esetben rendkívül összetetté vált. És ezen a ponton az album története egy másik rejtélybe torkollik.
Hogyan került a lakás Kovács Sándorhoz?

A muzeológusok és levéltárosok jelenleg azt is kutatják, hogyan került a lakás később Kovács Sándorhoz, aki újságíróként, sportrovatnál is dolgozott a Somogyi Hírlapnál, és MÁV-kötődése is volt. Életrajzában éppen az érintett időszak környékén vannak még tisztázatlan pontok. Ezért azt próbálják kideríteni, milyen beosztásban dolgozott, illetve milyen körülmények között jutott hozzá a korábban a Gyenes család által lakott ingatlanhoz.

Az adásvétel körülményei egyelőre nem tisztázottak, ezért a múzeum nem akar elhamarkodott következtetést levonni. A lakás mindenesetre hosszú éveken át a család birtokában maradt, később Sándor lánya adta el annak a családnak, amelynek hagyatékából végül a jelenlegi tulajdonoshoz került. A padláson megbúvó albumok pedig egészen a mostani felújításig ott maradtak.
A vasút lehet az egyik kulcs

A képeken feltűnően gyakran találkozik egymással két világ: a katonaság és a vasút. Hol katonák ülnek vagy lógnak a vagonokon, hol mozdony mellett állnak, másutt a vasúti környezet válik a felvételek hátterévé. Ez azért érdekes, mert Kovács Sándornak volt MÁV-os múltja is. A múzeumban ezért azt sem zárják ki, hogy valamilyen szolgálati kapcsolat magyarázhatja a katonai és vasúti témájú fényképek nagy számát.

Ez azonban jelenleg szintén csak kutatási irány, nem bizonyított tény.

Ráadásul az sem biztos, hogy Kovács Sándor készítette a felvételeket. A képek némelyikének komponáltsága alapján felmerült, hogy a fényképező személynek lehetett tapasztalata a fotózásban.
Kaposvár 1940-ből – de vajon pontosan hol?

Az albumok nemcsak háborús felvételeket rejtenek. Akadnak bennük igazi kaposvári csemegék is: 1940 körül készült városi fényképek, amelyeknek egy részénél még a helyszín meghatározása sem egyszerű. Az egyik felvételen például olyan, ma már nehezen felismerhető városrész látható, amely rögtön találgatásra késztette a társaságot.

Kaposvár vízrajza akkoriban egészen más képet mutatott. A város történetében hosszú ideig komoly problémát jelentettek a mocsaras, belvizes területek, amelyeken az egymást követő városvezetések jelentős lecsapolási és vízrendezési munkákat végeztek. Éppen ezért egy 1940-es kaposvári fényképen még olyan táj bukkanhat fel, amelyet ma aligha ismernénk fel első pillantásra.

A fotó pontos helyszínének azonosításába ezért más helytörténeti szakembereket is bevonnak. Ricza Réka és Gyurákovics Norbert többek között dr. Varga Éva segítségét is fogja kérni a képek megfejtéséhez. És itt kapcsolódott be a Somogyi Hírlap is kicsit a nyomozásba; képes krónikásunk felvette a kapcsolatot Kovács Sándor családjának hozzátartozóival. A remény az, hogy a családi emlékezet segítségével sikerülhet felismerni az albumok visszatérő szereplőit, és talán arra is választ kaphatunk, ki készíthette a különleges fényképeket. Mert most még több a kérdés, mint a válasz.

Ki fényképezte a szerb hadifoglyokat? Ki az újra és újra feltűnő nő? Miért hiányzik olyan sok kép az egyik albumból? Hogyan kerültek a fényképek belvárosi lakás padlására? És mit mesélhetnek még azok a felvételek, amelyeket alig néhány napja kezdtek el alaposabban vizsgálni? Egyelőre annyi biztos: ami évtizedeken át néhány deszka mögött lapult, most már a Rippl-Rónai Múzeumban várja, hogy a szakemberek képről képre visszafejtsék a történetét. Mi pedig tovább követjük történetüket, és ha újabb titokra derül fény, arról olvasóink is első kézből értesülhetnek.