Turisztikai tanácsadó: Balaton vagy Adria? – Nem csak az árfolyam dönt
A magyar sajtó hetek óta tele van olyan beszámolókkal, amelyek szerint a forint erősödése miatt a magyarok idén inkább a horvát, olasz vagy görög tengerpartot választják, emiatt pedig üresebbek a balatoni teraszok. A történet elsőre logikusnak tűnik – mondja Éskovács Péter turisztikai és PR tanácsadó, aki 10+1 pontba gyűjtötte javaslatait arról, milyen lépések tehetnék kívánatosabbá a Balatont.
A tanácsadó rámutat, hogy hát valóban olcsóbbá vált a külföldi nyaralás: tavaly nyáron még 400 forint körül járt az euró, idén nyáron viszont már 365 forint körüli árfolyamon váltják.
Csakhogy egyelőre senki sem tudja pontosan, mi történt – teszi hozzá. Az idei nyári turisztikai statisztikák még nem állnak rendelkezésre, így a vendégéjszakák számának, a belföldi utazások alakulásának és a Balaton forgalmának pontos képére még várni kell. Amit ma látunk, az nagyrészt benyomásokból, egyedi tapasztalatokból és vállalkozói nyilatkozatokból áll össze. Vagyis jelenleg inkább jelenségekről és érzésekről beszélhetünk, mint bizonyított trendekről – fejti ki.
Persze ettől még valószínű, hogy a forint erősödése több magyart ösztönöz külföldi utazásra. A kérdés az, hogy mekkora szerepet játszik a balatoni turizmus volumenében az árfolyamok változása?
Ki lehet számolni, hogyan reagálnak a turisták az árfolyammozgásra?
Geoffrey I. Crouch ausztrál turizmuskutató 1994-ben publikálta nemzetközi turisztikai kereslet árrugalmasságáról szóló klasszikus tanulmányát, amely támpontot adhat ahhoz, hogyan reagálnak az utazók az árak és árfolyamok változására. Igaz, a világ azóta alapvetően átalakult. Akkoriban a turisták árérzékenysége viszonylag alacsony volt: egy 10 százalékos drágulás jellemzően csak 6–8 százalékos keresletcsökkenést eredményezett. A piac kevésbé volt rugalmas, mert az embereknek nem volt azonnali hozzáférésük a világ teljes kínálatához. A turisták döntéseit akkor sokkal inkább korlátozta az információ hiánya – idézte fel Éskovács Péter.
A digitális korban minden összehasonlítható
Ma azonban teljesen más környezetben működik a turizmus – mutatott rá. A digitális technológiák és az online platformok alapjaiban változtatták meg a fogyasztói magatartást. A mai utazó okostelefonnal a kezében néhány perc alatt összehasonlíthatja a szállásokat, repülőjegyeket, éttermi árakat vagy akár teljes úti célokat. A Booking.com, a Skyscanner, a Google keresője és az értékelési oldalak olyan információs előnyt adnak a vendégnek, amely korábban elképzelhetetlen volt.
A tanácsadó arra is kitért, hogy egyes újabb kutatások azt mutatják, hogy az online információk, az ár-összehasonlító oldalak és a könnyebb alternatívakeresés miatt a turisták árérzékenysége érdemben növekedett. Ez azt jelentheti, hogy egy 10 százalékos drágulás ma akár nagyobb keresletcsökkenést is okozhat, mint a korábbi modellek alapján várnánk. Másképpen fogalmazva: egy közel 10 százalékos árfolyamhatás a digitális korban már nem feltétlenül 6–8 százalékos, hanem akár ennél is több százaléknyi keresletváltozást is eredményezhet bizonyos piacokon.
Akkor most mégis az árfolyam a döntő?
Még ha matematikai képletekkel előre jelezhető is, hogy egy-egy desztinációban milyen változásokat okozhat az árfolyamok változása, kár lenne a Balatonon mindent erre fogni – véleményezi a tanácsadó. Szerinte a balatoni valóság jóval összetettebb annál, mint amit a felszíni narratívák sugallnak.
Az Adria vonzerejét a magyar tengerrel szemben nem csupán az erősödő nemzeti fizetőeszközünk adja – mutat rá Éskovács Péter. Az utóbbi évekhez képest ma már jóval könnyebb eljutni Horvátországba. Idén például a Wizz Air és a Ryanair új menetrend szerinti járatokat indított, amelyekkel több ezer embert visznek hetente Dubrovnik és Zadar környékére, emellett az autópályás és vasúti hálózat is zökkenőmentes mobilitást biztosít. Csak az Adria InterCityvel évente körülbelül 14 ezer ember utazik a tengerpartra, a kifogástalan és gyors autópályák pedig tálcán kínálják a lehetőséget, hogy elinduljon minden magyar, aki gyorsan szeretne egy jót csobbanni.
Van más ok is: vannak tehetősebb utazók is, akik nem igazán árérzékenyek, nem érdekli őket, hogy négyezer forinttal olcsóbb vagy drágább egy éjszaka. Ők azok, akik a leginkább több időt töltenek a tengernél: júliusban például a tavalyihoz képest 11 százalékkal több időt töltöttek a horvát, prémium szegmensbe tartozó szállodákban az előző év hasonló időszakához képest – mutat rá a tanácsadó.
Kitér arra is, hogy rendkívül vonzó Horvátországban a gasztronómia is. Miközben nálunk a lángos árától hangos a sajtó, meg attól, hogy valahol zöld tojást adtak a vendégnek a negyven fokban, addig a horvátok azzal hívják fel magukra a figyelmet a magyar sajtóban, hogy milyen minőségi élményeket kínálnak. A híradások szerint a szomszéd országban roppant büszkék a gasztronómia strukturális fejlődésére: jelenleg 14 Michelin-csillagos hely működik náluk, és mintegy 120 egységet számláló ajánlott kínálat szerepel a Michelin Guide-ban.
A Balaton több, mint a lángos ára
Nos, mindezeket az információkat a fogyasztó egyetlen okostelefonos koppintással össze tudja szedni a Balatonról és Horvátországról is. A fogyasztó pedig nem hülye: oda megy, ahol ár-érték arányban jobbat és többet kap – mondja Éskovács Péter. Van akinek ilyen szempontból a Balaton a jobb választás, másoknak pedig a tengerpart a nyerő az idei évben. Ha valakit a tengerpartról mégis a Balatonra akarnának csábítani, akkor a hazai szolgáltatóknak nem a forint árfolyamára vagy a túl sok napsütésre kellene panaszkodniuk, hanem a versenyképesség újjáépítésére kellene fókuszálniuk – véleményezi, amihez konkrétumokat i megfogalmaz az alábbi 10+1 pontban.
Fontosnak tartja megjegyezni: ez a nyár nem kell, hogy egy elkerülhetetlen piaci lejtmenet kezdőpontja legyen csak azért, mert nehézségeink vannak. Inkább egy hosszabb távú megújulás tökéletes katalizátora lehet. A kérdés az, hogyan?
Panasz helyett együttműködés
Éskovács okfejtése szerint nyilván egyetlen magányos lángossütő, egy-egy elszigetelt szálloda vagy egy balatoni biciklis vállalkozás sem fogja egyedül megváltani a turizmust. Rengeteg dolog van, amit a horvátok és az osztrákok jobban csinálnak, más dolgokat viszont mi magyarok csinálunk jobban. Egy azonban biztos: ahol jobban állnak a dolgok, ott a panaszáradat helyett a szereplők az együttműködésre fókuszálnak – szögezi le a tanácsadó.
Marketing- és kommunikációs szakemberként azt gondolom, hogy most nem újabb marketingstratégiákra és nagyívű koncepciókra van szükség, hanem több együttműködésre. Ezért összegyűjtöttem tíz olyan, a gyakorlatban is működő ötletet, amelyek szerintem már az idei nyáron is sokat segíthettek volna a Balaton turisztikai teljesítményén. Megvalósításukhoz nem elsősorban több pénzre, hanem több együttműködésre van szükség. Másnak biztosan más lenne a prioritása. De egy dologban talán egyetérthetünk: siránkozás helyett változni, újítani, nyitottnak maradni és összefogni kell
– fogalmazott Éskovács Péter.
*
A tanácsadó 10+1 pontja, ami a forint árfolyamától függetlenül több és magasabb költésű vendéget hozhatna a Balatonra:
- Hangoljuk össze a fesztiválnaptárainkat!
Ausztriában számos régióban a települések összehangolják a programjaikat, és közös kulturális-gasztronómiai fesztiválhálózatot építenek. Nálunk sokszor inkább egymásra szerveznek a települések. Érdemes lenne a balatoni programnaptárjainkat úgy összehangolni, hogy a rendezvények erősítsék, ne gyengítsék egymást.
- Legyen szezonon kívüli rotáció!
Miért kellene minden étteremnek és kisebb szálláshelynek egyszerre bezárnia ősszel? Egy-egy mikrorégió szereplői előre megállapodhatnának abban, hogy október és április között rotációban tartanak nyitva. Nem kell mindenkinek egész évben működnie, de jó lenne, ha mindig lenne elérhető szolgáltatás. Erre nálunk is vannak már kísérletek, de azért nem egy elterjedt megoldás mindez. Persze nemcsak nálunk, az osztrákoknál vagy a horvátoknál is nehezen megy ez. Messzebb, Kanadában is problematikus ennek az összehangolása, közel tíz éve próbálkoznak ezzel. Néha sikerrel. Például a Canada’s Musical Coast projekt keretében, ahol zenei, kulturális és tengerparti vállalkozókat sikerült rávenni arra, hogy teszteljék ezt a nyitvatartási szisztémát.
- Legyenek olyan kulturális eseményeink, amelyekért külföldről is útnak indulnak!
Salzburg, Bregenz, Mörbisch, St. Margarethen vagy Grafenegg példája mutatja, hogy a kultúra önálló turisztikai vonzerővé válhat. Évek óta hangsúlyozom ennek fontosságát, de az interneten a hozzászólásokban és a döntéshozókkal való tárgyalásban is értetlenül állnak az ötlet mellett. Miközben mindez máshol hihetetlenül nagy bevételeket hoz. Jó példa erre a Salzburgi Ünnepi Játékok, amely már 2022-ben is 250 millió euró értéket teremtett Ausztriában, közel 3000 munkahelyet biztosított, valamint 96 millió euró adó- és járulékbevételt generált; a fesztivál vendégei átlagosan 5–6 napot maradnak, és napi 414 eurót költenek. (Forrás: Salzburgi Gazdasági Kamara.) A Balatonnak is szüksége lenne olyan opera-, balett- és komolyzenei produkciókra, amelyek a magasabb költésű, kultúra iránt érdeklődő vendégkört célozzák. Ilyenek ma nincsenek! Klasszikus kulturális események vannak, de ezek elsősorban a már itt nyaralókat szórakoztatják. Nívós, külföldi világsztárok fellépésével színesített események alig vannak ebben a szegmensben.
- Kössük össze a helyi szolgáltatókat digitálisan!
A strandok, büfék, fagyizók és programgazdák közös applikációval vagy QR-kódos rendszerrel egymást is ajánlhatnák. A cél egyszerű: ne csak a vendégszámot növeljük, hanem azt is, hogy a vendég minél több pénzt költsön el helyben.
- Legyen valódi balatoni élménykártya!
A 4. ponthoz kapcsolódva a szállodák, múzeumok, fürdők és más attrakciók közös kártyarendszerrel ösztönözhetnék a hosszabb tartózkodást. Például három éjszaka felett bizonyos programok ingyenesen vagy kedvezményesen lennének elérhetők. Ilyen megoldások már vannak, de nem túl nagyvonalú kedvezményekkel.
- A szálláshelyek értékesítsék a balatoni élményeket is!
A szobafoglalás mellé a vendég egyből vehessen hajójegyet, kerékpártúrát, boros programot vagy hajós kirándulást. A horvátoknál ez több helyen evidencia, nálunk a keresztértékesítés ma még inkább egyedi gyakorlat, nem rendszer.
- Tervezzünk a tinédzserekkel is!
A kisgyerekes családok számára sok program elérhető, az is inkább nyáron, de a 13–18 éves korosztály számára azonban jóval szűkebb a kínálat. Olyan nyelvi, zenei, vagy készségfejlesztő programokra lenne szükség, amelyek önálló turisztikai vonzerőt is jelenthetnek. Horvátország tele van ilyenekkel. Jó példa erre az Euroclub English Summer Camp, amelyben az elmúlt 35 évben, 133.000 gyerek és a tanár fordult meg.
- Kapcsoljuk össze jobban a szállodákat és a helyi termelőket!
A balatoni szálláshelyek a reggelik és egyéb étkezések esetében nagyobb arányban építhetnének helyi termékekre. Ez nemcsak a helyi gazdaságot erősítené, hanem a vendég számára is karakteresebb balatoni élményt adna. Kezdeményezések erre is vannak, de talán ebben is lehetnénk jobbak.
- Oldjuk meg közösen a vendégek esti közlekedését!
A vendéglátóhelyek és a taxi- vagy transzferszolgáltatók együttműködése egyszerre javíthatná a vendégek komfortérzetét, esténként biztonságot adna és az éttermek forgalmát is növelhetné. Persze, már vannak hasonló kezdeményezések a Balatonon is, ilyen például a most elindult borbusz, de az ilyen megoldásokból jóval többre lenne szükség.
- Gondolkodjunk közösen a munkaerő megtartásában!
Nemcsak az a kérdés, hogyan találunk minden tavasszal új embereket, hanem az is, hogyan tudjuk megtartani a jó szakembereket. Ebben az osztrák rendszer is adhat mintát: a Stammsaisonier-rendszerrel azokat a megbízható szezonális munkavállalókat próbálják megtartani a szomszédainknál, akik évről évre visszatérnek a turizmusba. A Balatonon is érdemes lenne olyan együttműködéseket kialakítani, amelyek több szezonra tervezhető munkát kínálnak a jó szakembereknek. Ehhez a vállalkozások összefogására és bizonyos pontokon kormányzati szabályozási segítségre egyaránt szükség lehet.
+1. A PR-tanácsadó szubjektív tanácsa: Ne csak csináljuk, meséljük is el!
A turizmusban a jó történet önmagában is versenyelőny. A balatoni storytelling lényege nem az, hogy szebbre fessük a valóságot, hanem hogy megtaláljuk és következetesen elmeséljük azokat a valós történeteket, amelyek a régiót megkülönböztetik, mondjuk, a horvát partoktól. A Balatonról ezért nemcsak a problémáinkat és a panaszainkat kellene kommunikálnunk, hanem azt is, ami működik, ami új, ami példaértékű és amiért érdemes ideutazni.