Ismeretlen művészek installációi a hulladékszigeteknél
Valamivel több mint tíz köbméter. Ekkora volumenű, rögtönzött köztéri kiállítást szedtek össze csütörtökön hajnalban a Városgondnokság munkatársai a társasházak hulladékszigetei mellől. A tárlat megtekintése és lebontása után az önkormányzat természetesen fizetett is azért, hogy a hulladékudvarban elhelyezhesse ezeket a felbecsülhetetlen értékű relikviákat.
Heverő, tévé, az új tévé doboza, wc-csésze, mosdókagyló, fiókos szekrény, matrac és a jó öreg felmosóvödör. Ez csupán egy rövid ízelítő abból a nagylelkű adományból, amit a Városgondnokság munkatársaink kellett összeszedniük a társasházi kukák környékéről. Úgy fest, visszatérő hagyomány a városban, hogy néhányan egyfajta kiterjesztett, privát lomtárként tekintenek a közterületre, megosztva fürdőszobájuk, nappalijuk, hálószobájuk legintimebb darabjait mindazokkal, akik arra járnak, bár, hozzá kell tenni, a világon senki nem kíváncsi ezekre.
Ilyenkor persze a városnak nincs más választása, mint összeszedni az ismeretlen művészek installációit, majd közpénzen leadni a hulladékudvarban. Pedig az alkotók ezt a legtöbb esetben teljesen ingyen is megtehetnék, és lássuk be, a hulladékudvar megközelítése nem igényel többhetes felkészülést és akklimatizálódni sem szükséges. De hát érthető: az a néhány kilométernyi autózás nyilvánvalóan pillanatok alatt embertelen logisztikai rémálommá válhat, azt pedig, hogy valaki vállalja ennek a kockázatát, nem várható el senkitől.
Sokkal észszerűbb éjnek évadján lecipelni és elegánsan szétszórni a zöldterületen a tévé csomagolását, a heverőt meg a repedt szanitereket. Ezzel nemcsak a szabálykövető nagyatádiak vérnyomását lehet sikeresen szinten tartani, hanem az adófizetők pénztárcáját is remekül meg lehet csapolni.
Időről időre felmerül ugyan, hogy kamerák telepítésével rontsák el ezt a remek szórakozást, de a rendszerek kiépítése, karbantartása és üzemeltetése épp elég drága mulatság ahhoz, hogy a gerilla-lomtalanítás továbbra is zavartalanul működhessen.
Értelemszerűen az emberek túlnyomó többsége képes felfogni és betartani az alapvető együttélési normákat. Ők azok a megátalkodott csodabogarak, akik joggal várják el, hogy a környezetük tiszta és rendezett maradjon. De aggodalomra semmi ok, mindig akad egy szűk réteg, amely gondoskodik róla, hogy a város pénze véletlenül se olyan unalmas dolgokra menjen el, mint a fűnyírás, a parkok gondozása vagy az utak karbantartása. Sokkal praktikusabb újra és újra kifizetni mások lustaságának az árát, és közpénzből eltakarítani a éjszakánként kihelyezett matracokat meg a kiszolgált szanitereket. Úgyhogy kár is lenne hiú ábrándokat kergetni: a jelenlegi felállás mellett az utánpótlás garantált, és a következő hulladékszigetes kiállítás megnyitója már csak idő kérdése.
Egyúttal felmerül egy egészen kézenfekvő dolog is. Amikor valakit rajtakapnak a szemetelésen, a közösségi médiában való felháborodott posztolás helyett egészen nyugodtan rá is lehetne szólni az illetőre, meglepően hatékony tud lenni a konstruktív kommunikáció.
A Ismeretlen művészek installációi a hulladékszigeteknél bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.