Interjú Pósfai Mihállyal, az MTA Balatonfüreden élő elnökével

Az éghajlatváltozást nem fogjuk tudni leállítani, így a Balaton vize egyre kevesebb lesz, és mivel a folyóvizekben is kevesebb víz lesz, így a belőlük való vízpótlás sem jelent hosszú távú, stabil megoldást – többek között erről is beszélt a Balatonfüredi Napló a Magyar Tudományos Akadémia nemrégiben megválasztott elnökével, aki történetesen Balatonfüreden él. Pósfai Mihály szerint fontos lenne, hogy a vitorlásokról ne a tóba kerüljön a szennyvíz, és a horgászok többmázsányi etetőanyaga sincs jó helyen a vízben. Az interjút Morócz Anikó készítette.

A Balaton kutatójaként érdekelne az álláspontja a tó jövőjéről, annál is inkább, mert a Balaton vize az ivóvízünk is.

– Sajnos a valószínűsíthető jövő az, hogy egyre kevesebb lesz a Balaton vize, mert az éghajlat-változást nem fogjuk tudni leállítani. Sok szó esik a víz pótlásáról, készültek tanulmányok, most is vannak elképzelések, de nem biztos, hogy ez elég lesz. Ugyanis ha a Drávában se lesz víz, akkor onnét sem lehet vizet vinni a Balatonba. Nem azt mondom, hogy szokjunk hozzá a Balaton eltűnésének gondolatához, inkább csak azt, hogy élvezzük, amíg még van. Oda kell figyelni arra, ami történik, és ezt is érdemes szervezetten csinálni. Biztos, hogy nálunk az Akadémián is lesz balatoni „témanap”, ahogy ősszel már volt is egy előadóülés Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatójának a szervezésében. A tihanyi kutatók szorgalmasan végzik a dolgukat, nálunk a Pannon Egyetemen is többféle szálon fut Balaton-kutatás, érdemes lenne ezeket koordinálni például a vízüggyel. Nyomatékosítani kell azt is, hogy a Balatont mindenki felelősen kell, hogy használja, például a vitorlások vagy más hajók szennyvízének nincs helye a Balatonban, és a horgászversenyek alkalmával sem kellene az etetőanyagot mázsaszám dobálni a vízbe. Még az is lehet, hogy az elmúlt évek algavirágzásaihoz hozzájárulhattak ezek az emberi tényezők.

Védeni csak azt fogjuk, amit ismerünk is.

– Így van, még Freund Tamás kezdeményezésére indult el az Akadémia Tudománybarát Település mozgalma. Az első csatlakozó település Balatonfüred volt. Ez jó lehetőség arra, hogy az ismeretterjesztést lokálisan is végezhessük, és a tudomány által alátámasztott ismereteket juttassunk el a helyben élőkhöz.

A megválasztása óta mennyire változott meg az élete?

– Május 5-én választottak meg, akkor mintha elkapott volna egy forgószél, nagyon sűrű azóta a program. A hét négy napját Budapesten töltöm, egy napot igyekszem megtartani, hogy Veszprémben, a Pannon Egyetemen dolgozhassak a kutatócsoportommal. A hétvégéket szerencsére itthon, Balatonfüreden tölthetem.

Ez a tempó mennyire sajátja Önnek?

– Sose voltam egy otthonülő típus, az persze egy kicsit sok, ami most zajlik, de igyekszem tartani a tempót.

Mit szeretne megvalósítani a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként?

– Legfőképpen azt szeretném, hogy az Akadémia köztestülete magáénak érezze az Akadémiát. De azt hiszem, el kell magyaráznom, mi az a köztestület. Egyrészt vannak a választott akadémikusok – szám szerint 365 fő -, akik mögött kiemelkedő tudományos teljesítmény van, és dönthetnek arról, hogy kiket választanak meg új tagoknak. Ők is az Akadémia húszezer fős köztestületének a tagjai, ahová mindenki kérheti a felvételét, ha doktori fokozattal rendelkezik. Olyan ez, mint egy egyesület, ami az Akadémiához tartozik. Egyes részei szorosan kötődnek az Akadémiához – például a tudományos bizottságok -, sok ezer ember viszont úgy érezhette eddig, hogy csak egy bokréta az Akadémia kalapján. A rendszerváltás után, amikor a köztestületet létrehozták ennyi emberrel nehéz lett volna kapcsolatot tartani. Azóta viszont kiépültek olyan kommunikációs csatornák, amiken ma napi kapcsolatot lehet tartani akár egy ekkora közösséggel is. Fő célom, hogy az ő tudásukat is be tudjuk csatornázni az Akadémia működésébe.

Ez miért fontos?

– Az Akadémiát tartják a nemzet tanácsadójának, de ezt a funkcióját csak akkor tudja betölteni, ha a tudomány legaktívabb képviselői is a tudásukkal és a tapasztalatukkal segítik a munkát. A másik fontos küldetésünk a tudományos ismeretterjesztés.

Nem könnyű feladat egy olyan országban, ahol a közszolgálati médiából kiölték a tudást, az általános iskola első és második osztályában pedig nincs természetismeret-óra.

– Ráadásul rengeteg tudománytalan nézet jár körbe, az álhírekhez bárki hozzászólhat, és úgy tűnhet, hogy ezáltal demokratikusan megválasztható az eredmény, ami persze nem így van. A tudományban objektivitásra törekedve, tudományos módszerekkel vizsgálódunk. Képzésre és tudásra van szükség ahhoz, hogy az emberek különbséget tudjanak tenni egy valódi tudományos eredmény és egy álhír között. Június elején elindítottuk az MTA Biztos hang című podcast-jét, ami az interneten érhető el. Az első részben az időszerűvé vált azbeszt kőzúzalékról kérdeztük Weiszburg Tamás mineralógust, a másodikban pedig az ebola- és a hantavírusról beszél Kemenesi Gábor. Tehát aktuális témákkal foglalkozunk, olyanok bevonásával, akik a saját tudományos területükön kiválóak. A következő adás, ami a június 22-ei héten jelenik meg, a Balatonról szól, a podcast-ot az mta.hu oldalról is elérhetik az érdeklődők.

Mennyire része a nemzetközi vérkeringésnek a magyar tudományos élet?

– Az egyéni kutatók mind kapcsolódnak a nemzetközi tudományos élethez, de vannak olyan szervezetek (például az Európai Akadémiák Szervezete vagy az Európai Unió tudománnyal foglalkozó egységei), amelyekhez az MTA a kapu. Az európai szervezetekből, programokból – szemben az alapítványosított egyetemekkel – az Akadémia sose volt kirekesztve.

Hogyan tervezi a „nemzet tanácsadója” szerep betöltését?

– A programomban az is szerepelt, hogy „témanapokat” tartunk az Akadémián, ahol a társadalom számára fontos témákat tudományosan dolgozunk fel, aminek az eredménye egy stratégiai iránymutatásnak is tekinthető szerkesztett dokumentum lesz. Ezt igény esetén a döntéshozók is tudják majd használni. Az első témanapunkon a napjainkban égető kérdésként felmerülő azbeszt lesz terítéken. Különböző tudományterületek együttműködésével, vagyis interdiszciplináris módon járjuk körbe a témát: ásványtanosok, orvosok, műszaki szakértők és jogászok is bekapcsolódnak majd, az Akadémia négy különböző osztályáról, de jelen lesznek kármentesítéssel foglalkozó cégek és közigazgatási szakemberek is. Az Akadémia erőssége, hogy ott minden tudomány képviselteti magát.

Az Akadémia a kutatók érdekvédelmét is ellátja?

– Igen, mivel az Akadémia mindenhol jelen van: a köztestületi tagjaink egyetemeken, kutatóintézetekben vagy cégeknél dolgoznak. Az egész rendszer akkor működik jól, ha a kutatáshoz megfelelő feltételek rendelkezésre állnak. Ezeket az Akadémia egyedül nyilván nem tudja megteremteni, de képviselni tudja a felmerülő érdekeket. Fogadókészség esetén segítheti a kormányzatot is, szerencsére az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy most van igény arra, hogy a lehető legjobb megoldást megtaláljuk ahhoz, hogy mindenki a legszívesebben és a legjobb tudása szerint végezhesse a munkáját.

Az unokaöccse, Pósfai Gábor a kormány tagja, de gondolom nem csak ettől várja, hogy az Akadémia szavát jobban meg fogják hallani.

– A belügyminisztériumnak is szüksége lehet tudományos tanácsadásra, de Gáborral személyesen utoljára az Országgyűlés alakuló ülésén találkoztam a folyosón, nagyjából fél percre, amíg gratuláltunk egymásnak. Mindketten tesszük a dolgunkat, amiből van elég. Az Akadémia elsősorban a Tudományos és Technológiai Minisztériummal van kapcsolatban, Tanács Zoltán miniszterrel számos alkalommal találkoztam már, ő rendkívül nyitott és kéri is a közreműködésünket. Neki is nagy feladat jutott, újra kell szervezni a tudományos életet, és ehhez a törvényi-anyagi hátteret ők tudják biztosítani. A frissen kinevezett államtitkár, Horváth Péter is kutató, eddig a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének igazgatója volt, a helyettese, Kubinyi Enikő pedig az ELTE etológus kutatója. Tehát a tudomány és a kutatók közvetlenül is ott vannak a minisztériumban, de említhetném az oktatási minisztériumból Katz Sándor fizikus, akadémikust is, aki a felsőoktatásért felelős államtitkár lett.

A beszélgetésünk elején említett tempóhoz állóképesség is kell, lesz ideje a sportra?

– Egy régi barátom meghívására hétfő esténként Budapesten is el tudok járni focizni. Persze hiányozni fog a füredi/tihanyi focista társaság, és a korábbi életemben volt az egyetemen kosárlabda is, meg sok séta Füreden a feleségemmel és a kutyával. Mindez most nem fér bele az időmbe, de valóban kell valamennyi mozgás, hogy fizikailag is bírjam a tempót.

***

Pósfai Mihály (1963-) Széchenyi-díjas geológus, geokémikus, egyetemi tanár.

Fő kutatási területe az ásványtan, ezen belül is a környezeti ásványtan, valamint az élő szervezetekben képződő mágneses nanokristályok tulajdonságainak és képződésének tanulmányozása. Eddig közel kétszáz tudományos közleménye és tanulmánya jelent meg.

1992 és 1998 között az Arizonai Állami Egyetem geológia tanszékének kutatója volt, majd a veszprémi Pannon Egyetem egyetemi tanára lett. 2010 óta az MTA levelező tagja, 2014 és 2020 között az MTA veszprémi területi bizottságát vezette, 2016-ban lett rendes tagja az Akadémiának.

Számos egyéb szakmai elismerés mellett 2016-ban a környezeti ásványtan területén végzett munkájáért, elsősorban az élő szervezetekben képződő mágneses ásványok vizsgálatával kapcsolatos eredményei, valamint nemzetközi szinten is nagyra értékelt tudományos és oktatói tevékenysége elismeréseként Széchenyi-díjat kapott. 2026-ban a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje polgári tagozatával tüntették ki. Pósfai Mihály MTA-elnöki megbízatása három évre szól, és újabb három évre újraválasztható – írja a Balatonfüredi Napló.