Nem a turizmustörvény hiányzik – balatoni mintára épülhetne fel az országos desztinációmenedzsment-rendszer (turizmus.com)

Kell-e átfogó turizmustörvény a regionális, illetve térségi szintű desztinációmenedzsment-rendszer működtetéséhez? Lehetne olyan törvényt alkotni, amely ezt a területet is szabályozza, ám e tekintetben éppenséggel nem a jogi keretek hiányoznak. Egy turizmustörvény önmagában ráadásul nem hozná működésbe varázsütésre a rendszert – állítja Princzinger Péter, a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány (MTSZA) elnöke és a VisitBalaton365 ügyvezetője.

Az átfogó turizmus törvény kérdése valóban egy régi dilemmája a szakmának. Ha visszatekintünk a rendszerváltozás környéki előzményekre, megkerülhetetlen Sárközy Tamás professzornak, a hazai gazdasági jog meghatározó alakjának igen markáns álláspontja. Ő elvi alapon és határozottan ellenezte egy önálló turizmustörvény ötletét. Gyakran hozta fel példaként a sportot: úgy vélte, hogy a sport világa olyan sajátos, máshová be nem szorítható életviszonyokat hoz létre, melyeket a hagyományos, jogágakra tagolódó joganyag nem fed le, ezért külön szabályozásuk indokolt. Gondoljunk például az amatőr vagy a profi sportolói jogviszonyra, a sportolók fegyelmi felelősségére vagy épp a sportági szakszövetségek különleges jogállására, melyeket sem a polgári jog, sem a munkajog, sem a büntetőjog, sem az egyesülési jog nem szabályoz – fogalmazott a turizmus.com-nak adott interjúban a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány (MTSZA) elnöke.

Princzinger Péter felidézte: a sporttal szembe állítva a turizmus nála mindig az ellenpélda volt. Sárközy professzor szerint a turizmusban nemhogy nem szükséges egy külön törvény, de kifejezetten káros is lehet. Miért? Mert a turizmus nem közszolgáltatás, nem közfeladat, az államnak nem dolga fenntartani a turisztikai szolgáltatásokat, csak az állam turizmusszervezési, koordinációs feladatai támasztanak szabályozási igényt. A turizmus egy gazdasági tevékenység, amelyet a meglévő, klasszikus jogágak – a polgári jog, a munkajog, az adójog vagy a fogyasztóvédelem – szisztematikusan szabályoznak.

Sárközy úgy vélte, egy speciális ágazati törvénnyel a jogalkotó csak megzavarná ezt a működő gazdasági szövetet. „Egy mesterséges turizmustörvény a működő gazdasági folyamatokban több kárt okozna, mint hasznot” – fogalmazott.

A VisitBalaton365 ügyvezetője úgy véli: ha kifejezetten a regionális, illetve térségi szintű desztinációmenedzsment-rendszert nézzük, annak jogi keretei ma is teljesen kielégítőek.

• A jogalkotó törvényi szinten definiálta a turisztikai térség fogalmát [2016. évi CLVI. törvény 3. § 2., 4. pontok].
• Egy másik törvényi szintű rendelkezés [2016. évi CLVI. törvény 2. § (1)-(2) és (4) bek.] kimondja, hogy Magyarországon a turisztikai fejlesztések tervezésének alapegységei a turisztikai térségek  – tegyük hozzá, ez a szabály elbírná azt a pontosítást, hogy praktikusan a turizmusszervezésnek és marketingkommunikációnak is.
• Szintén törvény ad felhatalmazást a kormánynak a turisztikai desztinációk meghatározására, ennek alapján a kormány 11 turisztikai térséget jelölt ki [429/2020. (IX. 14.) Korm. rendelet a turisztikai térségek meghatározásáról 1. § és 1. sz. melléklet].
• Egy további kormányrendeleti szabály rögzíti, hogy a turisztikai desztinációmenedzsment-rendszer kialakítása és szakmai irányítása, koordinációja a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) feladata [61/2017. (III. 20.) Korm. rendelet az MTÜ Zrt. feladatainak meghatározásáról 5. § (1) bek. 31. pont].

Akár lesz átfogó turizmustörvény, akár nem, szerintem hasznos lenne, ha ezek a normák – részleteikben akár kisebb pontosításokkal – megmaradnának, tovább élnének, akár más jogszabályokba „áthelyezve” – fogalmaz Princzinger Péter.

Kitért arra is, hogy a jogi szabályozás a fentiek alapján megáll: arról már nem rendelkeznek a jogszabályok, hogy az MTÜ-nek miként kell megszerveznie a desztinációmenedzsment-feladatok ellátását. A Balaton turisztikai térség esetében az MTÜ úgy gondoskodott e feladatok ellátásáról, hogy szerződésben hatalmazta fel a VisitBalaton365 Nkft.-t, amely vállalta azok elvégzését. A Balaton térségében ez a felhatalmazás tehát a jogszabályokból levezethető, és kizárólagos. Más térségekben hasonló szerződés egyelőre nem jött létre, jogi akadálya azonban nincs ilyen vagy ehhez hasonló megállapodások megkötésének.

Az MTÜ és a VisitBalaton365 között fennálló szerződés egyrészt felhatalmazást ad számunkra, másrészt meghatározza az ellátandó feladatok szakmai tartalmát. Közvetlen forrást ugyanakkor nem biztosít, csupán úgy rendelkezik, hogy az MTÜ hozzájárulhat a feladatellátás költségeihez.  Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a VisitBalaton365 Nkft. minden évben a következő év szakmai terveire épülő támogatási kérelemmel fordul az MTÜ-höz, a szükséges forrás 50 százalékának erejéig. A költségvetés másik felét a VisitBalaton365 Nkft. tulajdonosa, az MTSZA biztosítja.  A kapott támogatás felhasználásáról mindkét irányban elszámolunk: az MTÜ és az MTSZA felé egyaránt.

-mondta, hozzátéve, az éves költségvetésük egymilliárd forint.

Arra a kérdésre, hogy alkalmazható lenne ez a finanszírozási modell más térségekben is Princziger Péter azt válaszolta, hogy akár igen.  Ennél azonban szerencsésebb lenne, ha a turizmusfejlesztési hozzájárulásból (TFH) befolyó bevétel meghatározott hányadát „felcímkéznék” a térségi desztinációmenedzsment- és desztinációs marketingfeladatok ellátására.

Ezt a keretet az egyes térségek között turisztikai teljesítményük arányában lehetne felosztani, valós forgalmi adatokat és bizonyos sajátos szakmai szempontokat is figyelembe vevő, normatív allokációs algoritmus alapján, tehát nem pusztán a vendég- és vendégéjszakaszámokra támaszkodva.

Ez egyrészt kiszámítható jogi és pénzügyi kereteket teremtene, másrészt szerintem erős szakmai legitimációt és társadalmi elfogadottságot biztosítana a megoldásnak, hiszen közvetetten az érdekeltek hozzájárulásán alapulna. A 4 százalékos TFH-t ugyanis azok a vállalkozások fizetik, amelyek érdekében a DMSZ szakmai és marketingszolgáltatásait nyújtja.

Szerintem az önkormányzatoktól és a szolgáltatóktól nem várható el, hogy létrehozzák és fenntartsák saját térségük desztinációmenedzsment-szervezetét. Az ő szerepüket a helyi szintű TDM-rendszerben kell okosan megtalálni és szabályozni – fogalmazott az ügyvezető.

Kifejtette: a TFH árbevétel alapján kiszámított és beszedett „különadó”, amelyből 2025-ben közel 100 milliárd forint folyt be az államkasszába. Ha az állam az ebből származó bevétel egy részét visszaforgatná desztinációmenedzsment- és desztinációs marketingcélokra, ennek mechanizmusát mindenképpen megfelelő jogforrási szinten kellene szabályozni.

Van azonban egy másik kritikus pont is. Ha létrejönne a térségi DMSZ-ek országos rendszere, abban kötelezően intézményesíteni kellene egy erős koordinációs mechanizmust. Egyrészt azért, hogy biztosított legyen a régiók közötti tudásmegosztás, visszacsatolás és folyamatos tapasztalatcsere. Másrészt azért, hogy a párhuzamosan indított, tartalmilag átfedő vagy egymással összeakadó regionális kampányok ne gyengítsék egymás hatását – zárta gondolatait Princzinger Péter.