„Kegyelmet nem kérek” – Nagy Imrére és mártírtársaira emlékeztek Nagyatádon
A történelem, amit magunk mögött hagytunk, velünk él, mert tanulunk belőle, és a történelem ismerete által jobban értjük a jelenünket – fogalmazott kedden este Ormai István, Nagyatád díszpolgára. A Nagyatádért Egyesület szervezetésében Nagy Imrére, az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökére és társaira emlékeztek kedden este a nagyatádi Nagy Imre téren haláluk és újratemetésük évfordulóján.
– A Rákosi-diktatúra az elnyomás, a megfélemlítés, a fenyegetés időszaka volt. Az emberek egzisztenciális létének felszámolása, és a gondolat, a vallás, a sajtó, a gyülekezés szabadságának elvétele. Egy ilyen rendszerben született meg a magyar emberek elhatározása, hogy másképp akarják. Gyökeres változást akartak, hogy megszabaduljunk a szovjet megszállástól, hogy egy független, szabad és demokratikus országban élhessünk – mondta Ormai István kedden este a nagyatádi Nagy Imre téren tartott megemlékezésen.
A beszédben elhangzott, hogy a forradalmárok azért követelték Nagy Imrét a kormányba, mert benne látták a garanciát a változásra. Nyugalmat árasztott, őszinte embernek tartották, akinek a gondolatai a magyar nép problémái körül jártak, és nem Moszkvára figyelt.
Ormai István kiemelte, hogy Nagy Imre feloldotta azt a nagy politikai dilemmát, hogy kommunistaként állt a kommunizmust megdönteni akaró forradalom élére. Néhány nap alatt eljutott odáig, hogy a párt és Moszkva helyett a magyar népet és a magyar hazát választotta.
– Ő volt az, aki kimondta, hogy Magyarországon függetlenségi harc van az ország szabadságáért és szuverenitásáért. Szembe tudott nézni a múltjával, és tudott jól dönteni politikusként a magyar nép javára. A vérbe fojtott forradalom után, a letartóztatása idején és a népbíróság előtti perében végig hű maradt az 1956-os forradalom céljaihoz és elveihez. Ez az állhatatos hűség az, ami kiemeli őt a politikusok sorából.
Ormai István végül felidézte a miniszterelnök halálos ítélete utáni utolsó szavait, melyekkel utókorra bízta az igazságszolgáltatást:
„Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek következményeként nekem életemet kell áldoznom. (…) Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Kegyelmet nem kérek.
A műsorban közreműködött a Déryné Vándorszíntársulat egy méltó és megható műsorral, majd ezt követően a jelenlévők a Nagy Imre emlékkő előtt tisztelegtek, gyújtottak mécsest és helyezték el az emlékezés virágait.
(Fotó: Ormai Bálint)
A „Kegyelmet nem kérek” – Nagy Imrére és mártírtársaira emlékeztek Nagyatádon bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.