Vegyes képet mutat a Balaton déli partján lévő kertmozik sorsa (sonline.hu)

Pusztuló betonmonstrumok és zseniális építészeti megoldások váltják egymást a déli part üdülőhelyein. A hatvanas évektől kiépülő balatoni kertmozi hálózat egykor a legnépszerűbb közösségi találkozóhely volt. 

A déli part strandjai mögött olyan épített örökség bújik meg, amely egykor alapjaiban határozta meg a nyári estéket. A balatoni kertmozi egyet jelentett a pezsgő közösségi élettel, ahol a helyiek és a nyaralók együtt töltötték az időt. Bár a mozik mai állapota faluról falura változik, a háttérben meghúzódó történetek megmutatják, mekkora érték vészelte át az elmúlt évtizedeket – írja a sonline.hu.

A hatvanas évek közepén a Balatoni Intéző Bizottság (BIB) elhatározta, hogy egységes terv alapján szervezi meg a tóparti kulturális életet. A fejlesztések olyan gyorsan haladtak, hogy a hetvenes évekre már több mint hatvan mozi működött a Balaton körül, sőt, a nyári főszezonban bizonyos filmeket hamarabb vetítettek itt, mint a főváros legnagyobb filmszínházaiban. A filmtekercsek sokszor az utolsó esti gyorsvonatokkal érkeztek meg a balatoni állomásokra, ahonnan a gépészek azonnal a vetítőfülkébe siettek velük, hogy elkezdődhessen az előadás.

A déli parton a tömegturizmus mellett a korszak politikai vezetőinek elzárt világa is nyomot hagyott. Balatonaligán, az egykori, szigorúan őrzött pártüdülő területén épült fel a tó legnagyobb, hatszáz embert befogadó fedett kertmozija 1975-ben. Ám ennél is volt egy exkluzívabb helyszín: az üdülő elkerített részén egy elegáns, vízparti villában alakítottak ki egy belső vetítőtermet a pártvezetőknek. Ez a sajátos miliő ihlette meg később Török Ferenc rendezőt is, aki itt forgatta a Szezon (2004) című játékfilmjét, megmutatva a turizmus mögötti valóságos, dolgos balatoni életet. Az aligai nagy mozi épülete ma is áll, de a terület átépítése miatt jelenleg a bontás veszélye fenyegeti.

Sajnos nem ez lenne az első nagy veszteség a déli parton. Balatonföldváron épült fel a hetvenes években a térség legszebb mozgóképszínháza. Ez egy különleges, ragasztott fagerendákból álló tetőszerkezetes, brutalista (nyers, díszítetlen beton) stílusú épület volt a település parkosított központjában. Bár a szakma is csodájára járt az olcsó és gyors technikának, az épületet 2008-ban teljesen lebontották, így ma már csak régi fotókon látható.

Új élet a falak között: színház, piac és közösségi terek

Mivel a hagyományos vetítések a technika fejlődésével átalakultak, a déli part több települése új feladatokat adott a megmaradt épületeknek, hogy megmentsék a falakat a pusztulástól. Balatonszárszón a Kultkikötő vette át az egykori masszív téglaépület üzemeltetését, amely ma Csukás István Színház néven működik, és nyaranta színdaraboknak ad otthont. Balatonszemesen a meglévő tető alatt az Ancsika Kertmozi és Kultkert rendez be elsősorban gyerekeknek és családoknak szóló programokat.

A fizikai felújításra és a sokszínű használatra Balatonfenyves és Balatonlelle mutatja a legjobb példát. Mindkét helyen teljesen rendbe tették a régi tetőszerkezeteket és modernizálták a kiszolgáló helyiségeket. Fenyvesen a belső teret úgy alakították át, hogy a nyári esték után a hétköznapokban is használható legyen: ma már helyi rendezvényeket, találkozókat és piacokat is tartanak a hatalmas fedett építmény alatt. Ez a példa is bizonyítja: ha a helyi közösségek és a fenntartók összefognak, a tágas építészeti terek hosszú távon is a települések hasznos központjai maradhatnak.