Ökörrel, borral és kenyérrel adóztak Balatonfüred első ismert lakói (veol.hu)

Füredről legtöbben a víz felé néznek. A tó, a Tagore sétány, a parton meredező villák és a nyári tömeg csak úgy falják a tekinteteket. Pedig a város egyik legizgalmasabb történetéről nem lent a Balatonon, hanem Papsoka romjainál mesélnek. Balatonfüred már jóval azelőtt létezett és adózott, hogy a part elegáns balatoni díszletté vált volna – írja a veol.hu.

Balatonfüred északi részén, a Siske utca közelében álló Szent Mihály-templomrom nem egyszerűen egy régi templom maradványa, hanem egy eltűnt középkori település csendes mementója. A feltárás alapján a rom környéke már az Árpád-korban is lakott volt. A kutatók szerint az itt álló templom nem a középkori Füredhez, hanem a korábbi Papsoka nevű faluhoz tartozott, amit később Füred körbenőtt.

Siske eltűnt, Balatonfüred túlélte: római villa és török pusztítás nyomai a Balatonnál

Papsoka nevét először az 1211-es tihanyi apátsági birtokösszeírás említi. Az oklevél szerint a faluban a tihanyi apátságnak szolgálói és földjei voltak, és itt állt a közepében a Szent Mihály-templom is. A név sem véletlen: a varlexikon.hu Pais Dezső magyarázatát idézi, amely szerint a Papsoka név első tagja a birtokosra, vagyis az egyházi vagy apátsági kapcsolatra utalhatott.

Magyarán ez valóban a papok falva lehetett, legalábbis birtokjogi értelemben.

Füred első név szerint ismert lakói nem kevés terhet vittek a hátukon

Az oklevél alapján a korabeli fürediek adója nem papíron létezett, hanem ökörben, borban és kenyérben. A torlók évente

• egy hordó borral,
• egy ökörrel
• és száz kenyérrel szolgáltak az apátságnak,
• mások ehhez még friesachi dénárokat és gyertyákat is adtak.

Ez nem mai értelemben vett adó volt, hanem egyházi-birtoki kötelezettség: a falu lakói munkával, terménnyel és állattal tartották fenn azt a rendszert, amelynek középpontjában a tihanyi apátság állt.

Balatonfüred elfeledett falva: Papsoka kövei a római kortól a török időkig mesélnek

A nagy történelmi fordulat nem egy látványos csatával vagy biztosan adatolható járvánnyal érkezett. Papsoka neve 1314-ben szerepel utoljára a fellelt történelmi anyagokban, majd 1373-ban már Siske falut említik ugyanazon a környéken. A beszámolók Papsoka és Siske települést egymással azonosították, a névcsere hátterében pedig az állhatott, hogy a Siske család egyre jelentősebb helyi birtokossá vált.

A középkorban nem volt ritka, hogy egy település neve a birtokos család nevéhez igazodott.

A kutatók azt tartják valószínűnek, hogy Siske házai és lakói fokozatosan Füredhez kapcsolódtak, majd a település neve a Mohács utáni zavaros évtizedek alatt kikopott az iratokból. Egy 1385-ös irat Siskét mint „Fyred” részét említi már. A két falu egyesülését támasztja alá egy 1381-es okirat, mely a templomot már Füred templomaként említi

Siske nevét elsodorta a török kor vihara

Mohács után a Balaton-felvidék sem maradt ki a történelem legsötétebb fejezeteiből. Siske ekkorra már szinte Füred árnyékába húzódott: a két település házai egyre közelebb épültek egymáshoz, az oklevelekben pedig több helyen is Füred részeként tüntették fel. A XVI. század viharaiban az önálló Siske eltűnt az adóösszeírásokból: a török csapatok már az 1530-as években végigdúlták a környéket, majd kivonultak. Ezekben a vérgőzös időkben a Balaton-felvidék rettentően megszenvedte a török pusztításokat. Veszprém 1552-es elfoglalása után a vidék végvidékké vált, mondhatni ütközőzóna alakult ki, ahol a lakosság sokszor kétfelé adózott, és újra meg újra hadjáratok, portyák, sarcolások érték a környéket. Ami maradt, az a Szent Mihály-templom megperzselt romja: egy kőbe fagyott bizonyíték arról, hogy itt valaha külön falu élt a Balaton fölött.