Princzinger Péter: „A balatoni turizmus jövője a térségi szereplők együttműködésén múlik”

A regionális desztinációmenedzsment-szervezet megbízásából készült friss fókuszcsoportos és kérdőíves kutatás szerint az elmúlt két év alatt a VisitBalaton365 Nkft. vált a térség legismertebb és legelfogadottabb turisztikai szervezetévé. A szolgáltatók regionális koordinációs erőként tekintenek rá, és a meglévő erőforrások összehangolását várják tőle. A kutatás eredményeiről és az azokból fakadó feladatokról Princzinger Péter ügyvezető nyilatkozott a turizmus.com-nak. 

A friss kutatás egyik legerősebb megállapítása, hogy a balatoni szolgáltatók fragmentáltnak, töredezettnek érzik a térség turisztikai szervezeti rendszerét. Sokan úgy látják, erőteljesebb koordinációra és érdekképviseletre lenne szükség, az aktivitások párhuzamosak és túlzottan marketingfókuszúak. Ezzel kapcsolatban Princzinger Péter elmondta: a  szolgáltatók érzése jogos: a párhuzamosságok gyengítik a régiót. Ugyanakkor egy DMSZ-szervezet elsődlegesen nem érdekképviseleti funkciót tölt be. A VisitBalaton365-öt elsősorban szakmai szolgáltató és marketingkommunikációs szervezetként pozicionálták. Nem véletlenül: egy desztinációmenedzsment-szervezet feladata, ahogy a neve is mutatja: a desztináció menedzsmentje, azaz a térség szereplői együttműködésének szervezése és a desztinációs márka erősítését szolgáló erőfeszítések összehangolása.

Úgy tűnik, hogy a szolgáltatók elvárják, hogy a szakmai és marketingfunkciók mellet, a lobbizás, az érdekérvényesítés terén is vállaljunk feladatot.  Sokszor elmondtuk, komolyan is gondoljuk: nem a DMSZ-szervezetnek van térsége, hanem a térségnek van DMSZ-szervezete. Ha a vállalkozók elégedettségéhez az (is) kell, hogy az érdekükben fejtsünk ki hatékony lobbitevékenységet, megtesszük. A kulcskérdés változatlanul az, hogy képesek vagyunk-e egységes desztinációként működni – véli az ügyvezető.

A kutatás három nagy területet azonosított, mint a Balaton legfőbb növekedési gátját: a szezonalitást, az emelkedő működési költségeket és a munkaerőt.

Princzinger Péter szerint ez a klasszikus, évtizedes kihívás, ami ma élesebben jelentkezik, mint valaha. A válaszadók több mint 60 százaléka jelölte meg ezt fő problémaként. Leginkább a kisebb panziók, apartmanok, szezonális vendégházak és szálláshelyek szenvednek tőle.

A képlet egyszerű: a kereslet erősen koncentrálódik a 8-10 nyári hétre, miközben az éves nyitva tartás esetén a működési költségeket egész évben viselni kell. Be kell látnunk: a Balaton belföldi turizmusból, csak a nyárra koncentrálva már korlátozottan képes növekedni – fogalmaz.

A stabilitás kulcsa egyrészt a külföldi vendégforgalom szisztematikus visszaépítése. Másrészt az ősz, a tél és a tavasz tartalommal való megtöltése.  E téren nem állunk rosszul, a külföldi vendégek száma nagyobb arányban nő, mint a belföldieké, és szépen izmosodik a négy évszakos turizmusgazdaság – véli Princzinger Péter.

Az emelkedő működési költségekkel kapcsolatban kifejtette: elsősorban az attrakció- és élményszolgáltatókat, a kulturális intézményeket, látogatóközpontokat, wellness- és fürdőszolgáltatókat érinti a legérzékenyebben.  Ők hatalmas infrastruktúrát működtetnek, így a fix költségeik (energiaárak, alapanyagok, bérek, eszközök karbantartása, pótlása) rendkívül magasak, miközben a látogatószámuk szezonálisan ingadozik. De a prémium szolgáltatók is érzik a nyomást: náluk a tét a megszokott, magas minőségi szint fenntartásának finanszírozhatósága.

Beszélt arról is, az éttermek, cukrászdák, büfék és kisebb gasztronómiai vállalkozások napi szintű túlélési harcot vívnak a humánerőforrásért. Nehéz stabil csapatot építeni, a szakképzett munkaerő jelentős része külföldre távozik, a szezonális működés miatt pedig szinte lehetetlen hosszú távú, kiszámítható perspektívát és versenyképes éves bérezést biztosítani. Ez különösen a tőkeszegényebb kisvállalkozásokat hozza hátrányba.

Princzinger Péter beszélt arról is: a kutatás másik fontos eredménye éppen az, hogy a Balaton nem kezelhető homogén rendszerként. Bár a problémák ugyanazok, a fontossági sorrendjük eltérő. Szegmensenként más-más probléma a legfájóbb.

A szezonalitás, a főszezonon kívüli alacsony kihasználtság a szálláshelyeket sújtja legjobban. A munkaerő megtalálása és megtartása a vendéglátásban okozza a legnagyobb fejfájást. A nagy infrastruktúrák fenntartása, a magas üzemelési költségek az élményszolgáltatók fenntarthatóságát veszélyeztetik leginkább. A kisebb cégek, családi és egyéni vállalkozások nem tudnak önállóan hatékony marketinget megvalósítani. A nagyobb vállalatok számára a küldőpiacok megszólítása a legfőbb nehézség.

És erre még rárakódnak a földrajzi és közlekedési adottságokból adódó különbségek. Teljesen mások a lehetőségei egy part menti településen működő vállalkozásnak, mint egy olyan szolgáltatónak, amely a parttól 5-8-10 km-re található.