Ilyen volt egykoron a balatoni fürdőkultúra, illetve egészségturizmus

A Balaton vidékén napjainkban is virágzik az egészségturizmus. Köszönhető ez a kiváló természeti adottságoknak, a Balaton adta lehetőségeknek és a gyógyforrásoknak. A 19. század elején elsősorban a gyógyforrások áldásos hatását használták fel a gyógyításban, de később mindez kiegészült a korszak divatos gyógymódjaival. Egy korabeli balatoni író arról számolt be, szédülve, támolyogva jöttek ki a vendégek a zamárdi parasztfürdőből. Dr. Kovács Emőke történész, Balaton-kutató írását a sonline.hu közölte.

A 19. század elején még nem a Balatonban való fürdőzés vonzotta a korszak látogatóit, hanem a füredi savanyúvíz forrás. A füredi savanyúvizet ugyanis mind belsőleg – gyomor- és bélrendszeri panaszokra –, mind külsőleg, elsősorban mozgásszervi bajokra, kádfürdő formájában ajánlották és alkalmazták. A füredi fürdőtelep első híres és tudós orvosa, Oesterreicher Manes József ezt a savanyúvíz kúrát egészítette ki az 1820-as évek elején, úgynevezett hidegfürdővel, amely nem mást jelentett, mint a tóban való, kiegészítő fürdőzés lehetőségét.

A füredi fürdőkúrákról később nemzetközi hírű publikációkat jegyzett, így a balatoni település bekerült az ismert európai gyógyhelyek sorába. Balatonfüred mindennek köszönheti nagy felfutását, ám nagy szerepe volt felemelkedésében kedvező földrajzi elhelyezkedése, megközelíthetősége is.

A zánkai vérkút

Hogy ez mennyire számít, mi sem mutatja jobban, mint hogy egyedülálló erőforrással rendelkezett Zánka vidéke is ahol, egy ún. vérkút tört a felszínre. Az elnevezés beszédes, „ugyanis a kút oldalait pedig, és az árkot, melylyen vize elfoly, követtseivel együtt vérveresre festi, honnan vette Vérkút nevezetét is” – írta Oláh János 1834-es úti feljegyzésében.

A zánkai vérkút egy népi vagy más néven parasztfürdő volt, melynek vasoxidos vize adta a különleges elnevezést és elsősorban köszvényesek, kólikások gyógyítására javallották. Fürdőház, kádak, sőt még orvos is rendelkezésre állt, de a 19. század végére nagyban lecsökkent a látogatottsága. Míg a füredi fürdő a 19. század végére szinte nyugat-európai magaslatokba emelkedett, addig a zánkai vérkúton a következőképp zajlottak a kezelések:

Két vakolatlan, gerendás szoba, össze-vissza rakva kádakkal, minden válaszfal nélkül, ebből állt a fürdő. Volt első és második osztályú. Egyik piszkosabb, mint a másik. Amint így nézegettük ezt a különös helyiséget: egy kétökrös szekér állított be az udvarra, öt paraszttal a közeli faluból. A doktor úr sietett a vendégeket elfogadni s aztán a fürdőket kezdte készíteni egy szurtos szolgáló segédkezése mellett. Az öt fürdővendég letelepedett az udvar eperfája alá és torkig ette magát érett túróval és fekete kenyérrel. Mikor aztán nem fért már több beléjük, akkor bementek a fürdőszobába, levetkőztek, beleültek a langymeleg vízbe, köpölyöztették magukat, eret vágattak, fogat húzattak s szédülve, támolyogva egyenkint szekerükre ültek, meglévén arról győződve, hogy most már a kutyabajuk. Én csodáltam, hogy bele nem veszekedtek a kúrába

– jegyezte fel Endrődi Sándor balatoni író a kúra sajátosságait.

Balatonfüred egyre fejlődött

Balatonfüred ezzel szemben fénysebességgel fejlődött a korszakban, a savanyúvíz kúrát később iszap-, tejsavó- és szőlőgyógymóddal, érvágással, purgálással egészítették ki. A füredi Grand Hotel az 1920-as évek elején már közel 100 szobával várta a vendégeket, az Erzsébet szanatórium – azaz a mai Állami Szívkórház – pedig meleg vízzel, szénsavas fürdőkkel, több tucat szénsavas káddal, villany- és fényterápiával, korabeli edzőteremmel és gyógytornateremmel igyekezett a gyógyulni kívánó vendégeket szolgálni.

Balatonalmádiban a holisztikát is bevetették

A korszak divatos és egyben hatékonynak bizonyuló terápiáit alkalmazta a 19. század végén megalakuló balatonalmádi gyógyintézet is, ahol holisztikus, azaz a test és a lélek együttes gyógyulását szem előtt tartva, különleges gyógymódot vezettek be. Lég- és napkúrákkal, intenzív testedzéssel, egészséges étkeztetéssel regenerálták az elsősorban nagyvárosi vendégeket.

Mindezen kúrák szolgálatában különlegesen képzett és elkötelezett orvosok álltak: Lenkei Vilmos Dani (1867-1913) Almádiban, Huray István (1828-1911) Mangold Henrik (1828-1912) Balatonfüreden működött és a korszakban előretörő balneológia elkötelezett és elismert képviselőjeként valóban modern kezeléseket alkalmaztak.

A füredi fürdőnek külföldi, neves vendégei is voltak ebben az időszakban, köztük Alfredo Gildermento tehetős perui bányatulajdonos is, aki a nyarakat családjával Balatonfüreden töltötte. Szívbetegsége okán már több gyógykezelést is igénybe, de magyar felesége végül Füredre hozta, amiről így írt:

Először a gyógyfürdővel összeépített modern, kényelem szempontjából páratlan szanatóriumba vétettem fel magam s két hónapig itt kezeltek. A szénsavas fürdőknek kitűnő hatása volt szívemre, de nekem még ennél is fontosabb volt az, hogy megtaláltam, azt, amit az egész világon hiába kerestem. A nyugalmamat. A pompás balatoni levegő felüdített, a mosolygó tó, a gyönyörű vidék, a csend, pihenés megnyugtatta az idegeimet, felfrissülve, megújulva kerültem haza.

Végigtekintve ezen a hosszú és izgalmas balatoni egészségkúra történeten, láthatjuk, hogy sok minden változott a tavi fürdőkultúrában és hosszú út vezetett a jelenkori fürdőzési szokásokhoz. Ha a régmúlt tavi fürdőkultúráját szeretnénk behatóbban megismerni, érdemes ellátogatni a balatonfüredi Esterházy-kastélyba, ahol egy igen színvonalas nyaralástörténeti tárlat vezeti végig a látogatókat a rendkívül színes tavi fürdőkultúránkon – írja dr. Kovács Emőke történész, Balaton-kutató írását a sonline.hu-n.