Értékmentés a Káli-medencében: a hagyományok mentén újították fel a közel százéves, romos parasztházat (welovebalaton.hu)
A Balaton-felvidék sajátos hangulata ragadta magával azt a házaspárt is, akik egy romos házba szerettek bele. A ház a 2010-es évek elején született újjá a helyi sajátosságok figyelembevételével. A Mérmű Stúdió segítségével mutatja be a welovebalaton.hu a renoválás történetét, amely az értékmentés és a hagyományok tiszteletének remek példája.
A Balaton-felvidék falvai között sorakozik Salföld is oromfalas fehér parasztházaival, különleges hangulata évről évre többeket csalogat vissza, de ez nem volt mindig így: egykor elnéptelenedés fenyegette, azonban a városból kiszakadó értelmiség újra felfedezte a környékbeli falvak és a vidék sajátos báját, semmivel nem összehasonlítható nyugalmát, emiatt pedig az elmúlt évtizedekben egyre többen telepedtek le itt.
A 2010-es évek elején Salföldre látogatott egy házaspár is, Ildikó és Pál, akik többször is megfordultak erre a falu hangulata miatt, és az egyik közel 100 éves házba szerettek bele, annak ellenére, hogy az kifejezetten romos volt, mellette pedig a víz és a gáz sem volt bekötve. A ház az 1930-as években épült hagyományos módon rakott kőfallal és fafödémmel. A lakóházhoz egy, az utcavonallal párhuzamos gerincű istálló, egy boltozatos pinceépület és egy kis fürdőház is tartozik, utóbbi egykor ólként funkcionált. Az erdő konkrétan egy karnyújtásnyira van, a telek mögött.
A család életének meghatározó része a néptánc és a népzene, így a népi kultúra sem állt távol tőlük, ezek mentén gondolkodtak a felújítás során is. A megvalósításhoz a Mérmű Stúdiót keresték fel. Arról szó sem esett, hogy a ház egy részét vagy akár az istállót elbontsák, inkább az eredeti részletek és összkép megtartása volt a céljuk, így például a 60 centiméter vastag, kőből rakott falak is megmaradtak. Az épület oromfalát visszaépítették, és kódisállást is rakattak, az utcai homlokzatot pedig helyi sajátosságok – tulipános vakolatdísz és sárga lábazat – díszítik. A tető, a nyílászárók és a padló újjászületett, utóbbi esetben minden szobában padlófűtést alakítottak ki, de emellett sehonnan nem hiányzik a cserépkályha sem, a konyha éke pedig az eredeti csikótűzhely.
A klasszikus vonások nem csak a ház burkolatain köszönnek vissza, a család a kiegészítőkkel is a hagyományok előtt tiszteleg: a nappali falára a kedvenc írók és költők, valamint a hozzájuk alkotott idézetek és rajzok kerülnek, a szülői háló falát pedig Ildikó dédnagymamájának 1897-es menyasszonyi koszorúja díszíti. A berendezést családi örökségük mellett parasztbútorokkal egészítették ki.A merőlegesen álló csűrt összekapcsolták a házzal, így az egész L alaprajzúvá vált, és a nagycsaládi étkezések helyszínévé avanzsált, az egykori szénapadláson pedig kuckós helyeket alakítottak ki a gyerekek részére.
Olyan vidéki otthont szerettünk volna, amely télen-nyáron lakható, és a mai komfortigényünket is kielégíti– osztotta meg a család, akik esténként a könyveket bújták és a környéket járták. Egyik büszkeségük a boltíves pince, a másik pedig a 15 méteres, terméskőből kirakott kút- olvasható a portálon.