Ezerötszáz focipályányi lombkorona – Városierdő mintaprogram a Koloskában

Száz-százhúsz éves fák, száz négyzetméternél is nagyobb lombkoronával. A legnagyobb koronájú fa lombtérfogata több mint ezerötszáz köbméter, ami három focipálya méretű zöldfelületnek felel meg. Csendesen, folyamatosan dolgoznak, védik a klímát: csak a föld feletti részük ötezer tonna szén-dioxidot tárol. Az otthonuk az a nyolc hektárnyi terület, amit Koloska-völgy néven ismerünk. A klímaváltozás és az emberi jelenlét komoly kihívások elé állítja a fürediek kedvenc kirándulóhelyét, ezért a területet gondozó Bakonyerdő városierdő mintaprogramot indított – írja Mórocz Anikó a Balatonfüredi Naplóban.

A füredi Koloska-völgy a Balaton-felvidék egyik jelentős természeti és kultúrtörténeti tájegysége. A völgy alapvetően triász kori mészkőre és dolomitra települt, ami meghatározta a vízhálózatot, a talajviszonyokat és az élővilágot. A terület neve a középkorban itt birtokos Kolos (Colos) nemesi családra vezethető vissza. Történeti források szerint a völgyben erdőgazdálkodás, legeltetés és kisebb léptékű mezőgazdasági művelés folyt, miközben a patak mentén malmok működtek. Az erdőállományt évszázadokon át erőteljes emberi beavatkozás alakította, ami a természetes lombos erdők (tölgyesek, gyertyános-tölgyesek és bükkös foltok) szerkezetének átalakulásához vezetett. A kopárosodó gerincekre és platókra a 19-20. század fordulójától kezdve mesterséges, idegenhonos feketefenyveseket ültettek.

A 19. századtól Balatonfüred fürdővárossá válásával a Koloska-völgyben háttérbe szorult a gazdasági hasznosítás, és előtérbe került a rekreációs és üdülési funkció. A 20. század során a völgy kirándulóterületté vált, útjai és pihenőhelyei pedig fokozatosan kiépültek. Ugyanakkor az intenzív emberi jelenlét természetvédelmi konfliktusokat is eredményezett, különösen az élőhely töredezése és az inváziós fajok megjelenése révén. Napjainkban a Koloska-völgy védett természeti terület, ahol célként jelenik meg a biodiverzitás megőrzése, a természetközeli erdőszerkezet helyreállítása és a fenntartható rekreáció biztosítása.

Az itt lévő fák idős kora, a klímaváltozás negatív hatásai és a folyamatosan magas látogatottság új helyzetet teremtettek, ezért a területet gondozó Bakonyerdő 2025-ben városierdő mintaprogramot indított a Koloska-forráshoz futó szurdokvölgy két oldalán és a völgyben lévő körsétaút védőzónájában. A csaknem nyolc hektáros területen nagyjából 2.000-2.500 fa él, van köztük csertölgy, feketefenyő, gyertyán, molyhos tölgy, kislevelű hárs, virágos kőris és mezei juhar, szálanként pedig előfordul madárcseresznye és barkócaberkenye is. A terület országos jelentőségű, Natura2000 és egyedi védettség alatt álló természetvédelmi terület, jelentős része pedig örökerdő.

A völgyben élő fák átlagos magassága 19 méter, a legmagasabb fa 32 méternél is nagyobb, a legvastagabb fa törzse pedig 75 cm átmérőjű. Közel hetven olyan fa van, aminek a lombkoronája száz négyzetméternél is nagyobb, ők adják a faállomány gerincét. A lombtérfogathoz köthető a fák széndioxid-elnyelő, oxigéntermelő, árnyékadó, párologtató és szállópor-szűrő szolgáltatása. Becslések szerint a Koloska-völgyi fák összes lombtérfogata mintegy 700 ezer köbméter, aminek a zöldfelületei szolgáltatása 1.500 focipálya kialakításával lenne kiváltható. A legnagyobb koronájú fa lombtérfogata 1.543 köbméter, ami három focipályányi pázsit méretének feleltethető meg.

Az itteni fák csendben, de folyamatosan dolgoznak a klíma védelméért: a föld feletti biomassza jelenleg mintegy ötezer tonna szén-dioxidot tárol. Ez akkora mennyiség, mintha több, mint kétezer személyautó egy teljes éven át nem közlekedne, vagy közel kilencszáz háztartás teljes éves kibocsátása eltűnne a légkörből. Az erdő tovább gyarapítja ezt: évente húsz tonna szén-dioxidot köt meg.

A völgy fái zömében egykorúak, átlagban száz év körüliek, a feketefenyők és a kislevelű hársak megközelítik a százhúsz évet. Ezeknél a fajoknál két-három évtizede elkezdődött a fák hosszan tartó, természetes elhalási folyamata, amit a klímaváltozás felgyorsított. Az idős fák az aszály és a forróság miatt legyengültek, elpusztulásukkal megszűnhet a lombkorona-borítás, ami az élőhelyek lepusztulásával, a terület kiszáradásával fenyeget, a meredek oldalakon megnő az erózió, a nem őshonos akác és a bálványfa pedig teret nyerhetnek. A 2022-es történelmi aszály jelentős károkat okozott, amit a fák részben képesek voltak kiheverni, de teljesen nem tudtak regenerálódni, az erdő nem tudta feltölteni a vízkészleteit.

A völgyben lévő erdő fejlődését kizárólag a területre hulló csapadék biztosítja. A magas mésztartalom miatt a terület potenciálisan hajlamos az aszályra. Erdészeti szempontból a völgy jelenleg még a kocsánytalan tölgyes, illetve cseres klímazónába tartozik, de az előrejelzések szerinti melegedő, száradó klíma miatt az évszázad közepére eggyel kedvezőtlenebb osztályba, az erdősztyepp klímába fog kerülni.

A hosszú távú városierdő program céljai között szerepel, hogy egy megfiatalodó, vitális, korban és szerkezetében változatos faállomány jöjjön létre, otthont adva számos, akár védett növény- és állatfajnak. A völgy ideális találkozási pont az ember és a természet számára, ahol balesetveszélytől mentes környezetben kapcsolódhatnak ki a látogatók, alkalom adódik az ismeretek bővítésére és a mentális feltöltődésre is. A program tervezése során aktív párbeszéd szeretnének kialakítani a lakossággal, akik hasznos tapasztalatokat szerezve részt is vehetnek a városierdő fenntartásában.

A Bakonyerdő szeretné segíteni az erdő alkalmazkodását a klímaváltozáshoz, növelnék az élőhelyi változatosságot, javítani akarják a vízháztartást, valamint előmozdítani a közösségi, ismeretterjesztési és turisztikai lehetőségeket. Ennek érdekében dönteni kell a nem túl nagy számú, veszélyes fák sorsáról: aminek az állékonysága lehetővé teszi, azt lábon hagyják holtfaként, de egyébként is törekednek a faanyag helyben maradására. Például az érzékeny élőhelyek vízgazdálkodásának javítása érdekében a felhalmozódott holdfából hordalékfogó gátakat készítenek, és kihasználják, hogy a holtfa szivacsként magába szívva tudja tárolni a vizet. A holtfa egyébként is rendkívül változatos élőhelyet biztosít számos faj számára, és jelentősen lassítja a szén körforgását is.

A völgyben futó ideiglenes vízfolyás fontos élőhely. A hirtelen nagy mennyiségben lezúduló csapadék által okozott villámár vizét az útjába felhalmozott holtfával és lepotyogott faágakkal lassítanák, illetve megfognák a hordalékot. A lelassított víz könnyebben szivárog be a talajba, és ha ott marad, akkor javítja a terület vízháztartását. A földön lévő ágak összerendezésével élőhelyeket lehet teremteni olyan ragadozó kisemlősöknek, mint amilyen például a nyest, ami előszeretettel fogyasztja a felmelegedés következtében elszaporodó rágcsálókat és egyéb gerinceseket. A völgyben a természetes élőhely kiegészítéseként mesterséges madárodúkat is kitesznek majd, mivel a madarak is kiemelten fontos elemei az erdei ökoszisztémának, az ismeretterjesztés érdekében pedig felújítják a meglévő táblákat, és újabbakat is kihelyeznek.

Egy olyan időszak előtt állunk, amikor a klímaváltozás és a társadalmi igények számos kihívás elé állítják az egész erdészeti szakmát. Nagyfokú türelemre van szükség, hogy a dinamikusan változó körülmények közepette a legjobb erdészeti szakmai döntések születhessenek meg, és a megoldások keresésében kialakuljon az eredményes társadalmi párbeszéd is. Ennek szellemében indul a Koloska-völgyi városierdő mintaprogram – írja a Balatonfüredi Naplóban.

Mórocz Anikó