Kertmozik a Balaton-parton – eltűnés, funkcióváltás vagy közösségi fenntartás?(epiteszforum.hu)

A kertmozik napjainkban állandó üzemeltetési és fenntartási kihívásokkal küzdenek, miközben a filmkultúra megőrzése és a lokális társadalom integritása szempontjából is fontos közösségi terek. A helyi civil szervezetek megerősödésével és közösségi fenntartási modellek fejlődésével remélhetőleg sikerül megoldást találni a kertmozik megőrzésére vagy az eredeti funkciójukat elvesztő terek kulturális célú újrahasznosítására” – írja Wettstein Domonkos a Szezonális örökség e havi részében. A tanulmányban a Balaton-parti kertmozik változatos örökségével ismerkedhetnek meg az olvasó.

„A BIB (Balatoni Intéző Bizottság) ülésén többen is elmondták, hogy a Balatonpart nem rendelkezik megfelelő kulturális objektumokkal, vagy korszerű szabadtéri színpadokkal. Keszthelyen és Siófokon ugyan van színházterem, de ezek befogadóképessége kicsi. Ez pedig visszahat a gazdaságosságra. A meglévő szabadtéri színpadok rendkívül rossz állapotban vannak. Nem sokkal jobb a filmszínházak helyzete sem. Az északi oldalon például a 12 kertmozi közül mindössze csak öt fedett. Olyan kiemelt üdülőközpontokban, mint Keszthelyen, Hévízen és Révfülöpön, nincs fedett kertmozi.”[1]
Napló, 1978. június 9.

Sercegő, rendre elszakadó filmszalagok, összekevert tekercsek, fejjel lefelé elinduló vetítések. A kertmozik árfekvése az ezredfordulón már a multiplexekkel vetekedett, de a technika és a technikus varázsa megfizethetetlen volt. Főszezonban ekkor még egy-egy frissen kijövő film teltházzal futott, az utolsó vonattal késve befutó éjjeli filmek azonban már üres széksorok előtt peregtek le. A Balaton-part körül számos népszerű kertmozi épült a hatvanas-hetvenes években, a szabad vagy részben fedett térben zajló filmvetítések helyszínei az üdülőhelyek identitásának részévé váltak. Mára azonban jelentősen megváltozott a mozik helyzete. Több helyen akadozik működésük, vagy már évek óta be vannak zárva, és egyre inkább az enyészeté válnak az egykoron kedvelt szabadtéri vetítőhelyek. Vannak példák azonban a más funkcióval történő újrahasznosításukra is, ami a kertmozik építészeti kialakításában rejlő téri tartalékokra és kulturális lehetőségekre irányítja a figyelmet.

A kertmozihálózat tervszerű fejlesztését a hatvanas évek közepén kezdte el a Balatoni Intéző Bizottság. Ekkor dolgozták ki azt a jellegzetes acélvázas tetőszerkezetet, amely lehetővé tette a nagyfesztávú térlefedést. Ez a szerkezet még ma is látható például Balatonszemes és Balatonfenyves központjában. A hetvenes években már több mint 60 kertmozi működött a tó körül. A mozik üzemeltetése a megyei moziüzemeltetési vállalatokhoz tartozott, de a filmeket a Mozgókép-forgalmazási Vállalat (MOKÉP) biztosította.[2]

Egyes filmeket a balatoni kertmozikban már a hivatalos premier előtt vetítettek, ezzel a pesti moziknak is jelentős hátrányt okozva. Egy nap két vetítést is tartottak, a heti műsor változatossága pedig lehetővé tette, hogy az üdülőhelyek vendégei egy héten többször is felkereshessék a kertmozikat. A filmeken túl már ekkor is megjelentek különböző kulturális produkciók, azaz a mozik szabadtéri színpadként is fontos helyszínei voltak a települések kulturális életének. A kertmozik jellegzetes építészeti kialakítása ma is meghatározó elem az üdülőhelyek településképében, és e helyszínek bizonyos esetekben továbbra is a közösségi élet meghatározó színterei.

Az egyik karakteres példa Zamárdi központjában, a Kossuth Lajos utca házai közé ékelődve fedezhető fel. Az első kertmozi 1933-tól működött Zamárdiban, a jelenlegi 400 férőhelyes vetítőhely pedig 1961-ben készült el a Somogyterv igazgatója, Szigetvári György tervei szerint. A Moziüzemi Vállalat félmillió forintból fejlesztette a mozit, amely modern gépházzal és homorú vetítőfallal rendelkezik. A vetítőgép normál és szélesfilm vetítésére is alkalmas volt. Ekkor készültek el a falfelületeket díszítő, ma is látható játékos mintázatok is.

A teljes írás itt elolvasható.