Kutatók: a csavarhínár fenyegetést jelenthet a hazai vizek biodiverzitására
A Hévízi-tó neve hallatán legtöbbünknek a pihenés, a gyógyulás és a tavirózsák jutnak eszébe. Ám a tó melegvizét elvezető csatorna, a Hévízi-kifolyó egy egészen más és különleges világot is rejt magában. Az elmúlt évtizedekben ugyanis „vízi bevándorlók” lepték el ezt a vízfolyást, távoli tájakról származó halak és vízinövények váltak megszokottá a kifolyóban – írja közösségioldalán a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, amely kutatóinak figyelme most egy különleges betolakodóra, egy hódító óriásra, a csavarhínárra irányult.
Ez a trópusi eredetű növény nemcsak túlél a termáltónak köszönhetően, hanem megdöbbentő alkalmazkodóképességéről tesz tanúbizonyságot.
A kutatók vizsgálata feltárta, hogy a hínár nem csupán a melegvízben érzi jól magát, hanem képes megváltoztatni saját működését a környezetéhez mérten. A csatorna felső, melegebb szakaszán és az alsóbb, hűvösebb vizekben élő példányok összehasonlítása során kiderült, hogy a két csoport máshogy lélegzik és máshogy hasznosítja a napfényt (fotoszintetizál).
Amikor a növényeket laboratóriumi körülmények között „helyet cseréltették” a meleg és a hideg vízben, a különbségek megmaradtak. Ez azt jelenti, hogy a hínár nem ideiglenesen idomult a környezethez, hanem tartós élettani változáson ment keresztül a hőmérséklet hatására.
Miért baj, ha túl jól érzi magát?
Az óriás csavarhínár nem szerénykedik: másfél méter hosszú leveleinek a szárazanyag-tartalma meghaladhatja az akár 1 kg/m2-t is, vetélytársait ezáltal teljesen kiszorítva a kifolyó egyes szakaszairól.
Ez a kutatás nem csupán tudományos érdekesség, hanem egy figyelmeztetés is a vízi ökoszisztémák sérülékenységéről. Mivel a Hévízi-kifolyó alsó szakaszán, a Zala folyótól csupán egy kilométerre már megtalálhatóak ennek a hínárfajnak az egyedei, ezért megjelenése a Balaton élővizében valós veszélyként áll előttünk.
Egy trópusi eredetű inváziós faj lokális alkalmazkodása pedig kiszámíthatatlan fenyegetést jelent a hazai vizek biodiverzitására, különösen a klímaváltozás idején.
A részletes tanulmány itt olvasható: https://link.springer.com/article/10.1007/s10530-026-03803-9