Ilyen volt egykor a húsvét a Balaton körül (welovebalaton.hu)

A Balaton környéke tele van kevéssé ismert, húsvéthoz kötődő történetekkel és régi szokásokkal. Olyan apró részletekkel, amelyek túlmutatnak a locsolkodás jól ismert jelenetein – írja a welovebalaton.hu.

A Balaton-felvidék falvaiban egykor rozmaringos vízzel indultak útnak a legények, a házak gerendájában megszentelt barkával őrizték a nyugalmat, a hímes tojások pedig ajándékokat és finom jelzéseket is jelképeztek a közösségen belül. Közben, amikor a harangok elhallgattak, a gyerekek kereplőkkel járták végig az utcákat, és hangjukkal töltötték meg a tavaszba forduló tájat. Ezek a hagyományok ma már eltűntek, vagy csak töredékesen élnek tovább a magyar tengernél. Mégis különleges módon mesélnek arról, hogyan kapcsolódott össze a Balaton világa az ünnep vallási, közösségi és egészen személyes rétegeivel.

A Balaton tavasszal egészen más arcát mutatja, miközben a húsvétra készülődünk. A hűvös víz fölött még párásak a reggelek, a domboldalakon rügyezni kezdtek a fák, a falvak utcái pedig lassan megtelnek élettel. Nem véletlen, hogy a Balaton vidékén a hagyományok mindig is szorosan összefonódtak ezzel a ritmussal, amelyek a helyi élet részeként segítenek értelmezni a tavaszt, a termékenységet és az újrakezdést. Most a kevéssé ismert, de egyedi és izgalmas hagyományokat, népszokásokat gyűjtöttük össze a Balaton környékéről.

Kölni? Dehogy! Locsolkodás vízzel

Mielőtt a kölnisüvegek előkerültek volna, a húsvéti locsolkodás szó szerint a vízről szólt. Épp ahogy Hollókőnél, a Balaton környéki falvakban is élő hagyományt jelentett, hogy a legények vödörrel, kancsóval (vagy ami éppen kéznél volt) indultak útnak, hogy meglocsolják a lányokat. És nem spóroltak a vízzel. A hagyomány szerint a víz azt az ősi szimbólumot jelképezte, ami a megtisztulást, a termékenységet és az élet megújulását hordozta, ami különösen erősen rezonált a tó közelségével és a tavaszi újjászületéssel.

A néprajzi leírások szerint ez a hagyomány sokkal direktebb, olykor kifejezetten harsány formában élt, mint ma. A Balaton környéki falvakban a locsolás után a lányok szó szerint bőrig áztak. És igen, ezt néha nevetve tűrték, máskor sietősen igyekeztek elmenekülni a helyszínről. A víz akkoriban a szépség és az egészség zálogát is biztosította az év hátralévő részére.

Húsvétra minden kinyitott

A szezonalitás kérdése már néhány évtizeddel ezelőtt is fontos kérdést vetett fel a tónál és a Balaton környéki településeken. A nyári pezsgés és a téli lelassulás közötti átmenet miatt a húsvét időszakának különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak, hiszen ez a nagybetűs szezon kezdetét jelezte.

A Balatonnal húsvétkor élénk víkendforgalomra számítanak. Hagyomány már, hogy a szomszédos Ausztriából és Jugoszláviából tömegesen érkeznek ilyenkor turisták a Balatonhoz

Az érdeklődés láttán az északi parton nyitva tartó keszthelyi Helikon Szállón kittül, húsvétra megnyitják a balatonfüredi Annabella Szállót. Itt 180 szoba fűtéséről tudnak gondoskodni. Megnyitják a környék szórakozóhelyeit, a balatonfüredi Baricska- és Hordó-csárdát, továbbá a csopaki Malom-csárdát is – írja az 1975. március 13-i Tolna Megyei Népújság.

Tervezik, hogy jövőre felelevenítik az ősi húsvéti népszokást, a határjárást is, amely 1945 előtt még kedvelt húsvéti szórakozása volt a zalaiaknak. Ez a török időkből származó népszokás a kis zalai vár hős védőit idézi, akik a dombokon meggyújtott tüzekkel ijesztették el a portyázó török csapatokat – ezzel azt a látszatot keltve, hogy sokan vannak. A népszokás szerint húsvétkor tüzet’ raknak a dombokon és megindul a körjárat – a határjárás – melynek résztvevői ugyancsak jó hangulatban bebetérnek a környék pincéibe” – fogalmazta meg a Dunántúli Napló 1976. április 20-án publikált cikke.

Az írásban hozzátették azt is, hogy kinyitották a Balaton szállodáit is; Siófok és a part többi része is benépesült ezekben a napokban. Sőt, a híradás arra is rámutat, miszerint Kaposvárott szintén telt házat jelentettek szállodákban és az úgynevezett fizetővendég-szobákban. Sőt, külföldi turisták érkeztek a húsvétot ünnepelni a Balatonhoz Svájcból, az egykori NSZK-ból és NDK-ból.

Barka a gerendában mint védelmi szimbólum

A húsvéti időszakban azonban a közösségi élet mellett a természet is újjáéledt. A Balaton környékén legalább ennyire fontos hagyományt hozott a virágvasárnapi barkaszentelés is. Hogy ez mit jelent? Nos, a megszentelt barkát a helyiek egyszerűen hazavitték, de nem díszként funkcionált. Gyakran a ház egy védett pontjára, például a gerendába tűzték, vagy épp az udvaron helyezték el, hogy szerencsét hozzon, és megóvja a házat a bajtól, legyen szó viharról vagy betegségekről. És a barka ott is maradt sokszor egészen a következő évig.

A barka itt a virágvasárnap szimbóluma, nem véletlenül történik ilyenkor a barka megszentelése. A néphagyomány ennek ugyanis rontáselhárító szerepet is tulajdonított. Nem véletlenül szerveztek és szerveznek a húsvét jegyében több helyen olyan programokat, ahol a barkák is központi szerepet kapnak.

Tojásfestés kicsit másként

A húsvéti tojás a Balaton környékén általában nem bolti festékekkel készült. Ráadásul a legtöbb háznál azt használták ehhez a művelethez, ami éppen rendelkezésre állt. A hagymahéj mély vöröses árnyalatot adott, a diólevél barnás tónusokat, de előfordultak más növényi megoldások is. Minden attól függött, mi nőtt a kertben vagy volt kéznél a konyhában. Aztán jöhetett a játék.

Somogyban a legáltalánosabb tojással való játék »kókázás« vagy »kókányolás« néven volt ismert. Többféle módon játszották: néhol zsebkendőbe takarta a tojást a két gyerek, általában fiúk játszották, és azt mondták, »koccintsunk«. Ha a tojás héja betörött, az illető a magáét megette. A fiúk kedvelt játéka volt, hogy a játékos társa tojásába igyekezett egy kis pénzérmét, általában kétfillérest belevágni. Ez nem ment könnyen, gyakran 5-6 kétfillérest is elvesztegettek, míg egyik bennmaradt a tojásba
– írja Imrő Judit a Húsvéti népszokások és hímes tojások Somogyban című tanulmányában az ünnepről. Húsvét másnapján a gyerekek többször felmentek a hegyoldalra, ahol magasra dobálták a tojást, majd „legurgatták” a hegyről, végül elfogyasztották. Eközben Nemespátrón a délutáni játék a „kisasszonyozás” nevet kapta, ami szintén tojásdobáló ügyességi játékot jelentett, de csak lányok játszhatták.

A hímes tojás körül más konkrét, jól dokumentált szokások is kialakultak a Balaton déli partján. Húsvétkor a keresztszülők rendszeresen megajándékozták a keresztgyerekeiket, ez a 20. század elején leggyakrabban hímes tojást és almát jelentett, amit kifejezetten erre az alkalomra tettek félre. Az ajándékozásnak persze megvolt a maga rendje: vagy a gyerek ment látogatóba, vagy a felnőttek vitték el az ajándékot, sőt egyes falvakban a templom utáni közösségi térben adták át egymásnak. És ami talán a legfontosabb: a tojást meg is kellett enni. A húsvéti ételszentelés után minden családtagnak jutott belőle, még akkor is, ha egy tojást négyfelé vágtak. A hagyomány szerint aki nem evett a megszentelt tojásból, az könnyen megbetegedhetett.

Kereplők, ételszentelés, barátságok

A húsvéti időszak a Balaton déli partján és Somogyban nemcsak a tojásokról szólt, hanem egy sor más, ma már kevésbé ismert szokásról is. Nagycsütörtöktől például elhallgattak a harangok, és ezt a hiányt a falusi gyerekek pótolták. Kereplőkkel járták az utcákat, minden ház előtt megálltak, és hangos zajjal jelezték az ima idejét. Ez egyszerre volt praktikus megoldás és közösségi élmény, a gyerekek pedig gyakran tojást vagy más finomságot kaptak érte jutalmul.

A húsvétvasárnap és az ételszentelés szorosan összetartozott. A családok sonkát, tojást és más ételeket vittek a templomba, majd igyekeztek minél gyorsabban hazaérni. Úgy tartották, hogy aki előbb ér haza, annak jobban alakul majd nyáron az aratás. A megszentelt ételeket otthon aztán közösen fogyasztották el. A húsvéti ünnepkör lezárásához kapcsolódott egy különleges, ma már szinte eltűnt hagyomány, mégpedig a komatál küldése. A Káli-medencében a fiatal lányok díszes tálakat állítottak össze borral, süteménnyel, hímes tojással, majd elküldték annak, akivel életre szóló barátságot akartak kötni, ami jól erősítette a közösségi hálókat a Balaton környéki falvakban.