A Harcsa utcai kikötőről tartottak közmeghallgatást Zamárdiban (sonline.hu)
Zamárdiban a Harcsa utcai kikötő vízbe nyúló betonmólója az 1980-as években még hivatalos kikötőként üzemelt, ám az engedélyek lejártával az elmúlt évtizedekben gazdátlanná vált. Azóta a beton mállik, az elektromos rendszer életveszélyes, a területet pedig visszahódította a természet, ahol illegálisan tárolnak hajókat. Ezt a méltatlan állapotot számolná fel most a ZMRDOKK Kft., amiről szerda délelőtt tartottak tájékoztatót a Közösségi Házban tartott közmeghallgatáson.
A szerdai közmeghallgatást a Veszprém Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Osztálya hívta össze, ami jelzi, hogy a beruházás már a hivatalos előzetes vizsgálati szakaszba lépett. A hatóság részéről Gémes Márta Mirtill osztályvezető, Kincses Klára és Szkulszki Zsolt ügyintézők foglaltak helyet az asztalnál, míg az önkormányzatot Szigeti Attila alpolgármester, Erdős Zsolt képviselő, valamint Kerekes Gyöngyi jegyzők képviselték – tudósított a sonline.hu.
A tervezőasztal és a valóság közötti hidat a beruházó részéről Tóth Endre projektvezető, valamint a létesítmény terveit jegyző Kaszab Gábor próbálta felépíteni. A szakemberek hangsúlyozták: a Harcsa utcai kikötőfejlesztés egyfajta mentőakció. A tervek szerint a 27 férőhelyes kishajó-kikötő modern úszópontonos rendszert kapna, amihez elkerülhetetlen a meder erőteljes kotrása.
A tervezői prezentáció során Kaszab Gábor nem finomkodott: a jelenlegi állapot fenntarthatatlan. A móló villamos hálózata érintésvédelmileg kritikus, a betonfelszín mállik, a meder pedig annyira feliszapolódott, hogy a Balaton alacsonyabb vízállásánál gyakorlatilag száraz lábbal bejárható a terület. A projekt lényege egy erőteljes kotrás lenne, amely során nemcsak a kikötőmedencét tisztítanák meg, hanem egy három-négy méter széles bejáró csatornát is nyitnának a nyílt víz felé. A technikai modernizáció részeként alumínium alapú úszópontonokat és a vízállás változását követő gördülőhidat telepítenének, miközben a meglévő betoncölöpös szerkezetet alapjaiban megőriznék. A beruházó szerint ez az egyetlen módja annak, hogy a terület kikerüljön a jelenlegi „szürkezónából”, ahol legális engedélyek híján minden hajótulajdonos illegális területhasználónak minősül.
A lakossági fórumon azonnal felszínre törtek az évtizedes emlékek. Az egyik horgász éles kérdése rögtön a múltba repítette a hallgatóságot, emlékeztetve mindenkit, hogy 2000-ben már történt egy komoly felújítás Alexi Rezső, a vízügy akkori neves tervezője vezetésével. A hozzászóló nehezményezte, hogy a mostani anyag méltatlanul hallgat erről az akkori, minden jogszabálynak megfelelő munkáról. Kaszab Gábor elismerte a korábbi tervező érdemeit, de rámutatott: a 2020-as geodéziai mérések szerint a Balaton az elmúlt huszonöt évben visszavette, amit egyszer már rendbe tettek, és a jelenlegi műszaki állapot már nyomokban sem tartalmazza az ezredforduló környékén végzett fejlesztések eredményeit.
A legfeszültebb pillanatokat a horgászközösség tagjainak felszólalásai hozták. A helyiek úgy érzik, Zamárdiban egyre inkább elfogy körülöttük a levegő: a fesztiválok, a lezárt strandok és a Nánási Sportiskola vagy a Diószegi Katamarán Club bójái miatt már alig maradt olyan partszakasz, ahol zavartalanul bedobhatnák a horgot. Egy tizenöt éve ott lakó horgász drámai hangon fogalmazta meg félelmét, miszerint a tervezett nádáttelepítés és az új kikötőrend végleg elvágja őket a megszokott horgászhelyeiktől. A lakók garanciát követeltek arra, hogy a móló ne váljon zárt, fizetős klubbá, és ne kényszerüljenek arra, hogy nyugdíjasként kilométereken át cipeljék csónakjaikat vagy vízi biciklijeiket a következő szabad partszakaszig.
Az ökológiai kérdésekben is éles ellentétek rajzolódtak ki. Egyesek szerint a móló melletti nádas egy vidracsalád otthona, aminek nyugalmát a kotrás és az úszóművek telepítése végleg feldúlná. A szakértői válasz azonban egy érdekes természetvédelmi összefüggésre világított rá: a jelenlegi gyenge minőségű nádas paradox módon éppen a móló kőművének köszönheti a létét, amely pajzsként védi a hullámveréstől. Ha a móló elpusztulna, a víz hamarosan a nádast és az abban élő állatok lakóhelyét is elmosná. A tervező hangsúlyozta, hogy a nádas egy részét nem kiirtják, hanem a móló külső oldalára telepítik át, ami egyfajta kísérleti „monitoring” területként szolgálna a Balaton-felvidéki Nemzeti Park számára is.
Tóth Endre projektvezető az indulatok csillapítására több fontos vállalást is tett a nyilvánosság előtt. Egyértelművé tette, hogy a zamárdi lakosok számára a sólyázás továbbra is ingyenes marad, és a 27 bérbe adható helyre is elsőbbséget élveznek a helyi lakosok és sportegyesületek. A parkolás kérdésében a beruházó nem tervez új betonfelületeket, hanem az önkormányzattal kötött megállapodás szerint a már meglévő parkolóhelyeket használnák ki. A szociális blokk kérdését is hasonlóan oldják meg: a hajósok a közeli strandi infrastruktúrát vehetik igénybe, így elkerülhető a közvetlen parti terhelés. A közmeghallgatás zárásaként elhangzott, hogy a leendő kikötőrendben nevesíteni fogják a horgászható szakaszokat, hogy a modernizáció ne a kiszorítást, hanem a rendezett, békés együttélést hozza el a Harcsa utcai partra.