A horgászvizek vízhiánya miatt több hal kerül a Balatonba (agroinform.hu)

Első hallásra kifejezetten jó hírnek tűnhet a balatoni horgászok számára: az évente előírt 300 tonna pontyon felül további halak is kerülhetnek a Balatonba. A háttérben azonban nem a haltermelés kedvező fordulata, hanem egy egyre súlyosabb probléma áll. Az aszály és a vízhiány miatt ugyanis több hazai horgászvíz olyan helyzetbe kerülhet, hogy egyszerűen nem tud új halat fogadni.

A probléma ráadásul nemcsak a horgászvizeket érinti. A haltermelő gazdaságok számára is alapvető kérdéssé vált, lesz-e elegendő víz a tavakban, illetve hová kerülhet az idén megtermelt állomány – írja az agroinform.hu.

A helyzet súlyosságát jól mutatják a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. irmapusztai tógazdaságában tapasztaltak. Irmapuszta a társaság tógazdasági termelésének meghatározó helyszíne, összesen 276 hektáros területtel. Csakhogy az egyik felső tóba idén már nem jutott víz.

A gazdaságot tápláló Tetves-patak május eleje óta kiszáradt, így a tórendszer felülről nem kapott utánpótlást. Egyes alsóbb tavakból közben már a vizet is tovább kellett engedni: részben azért, hogy megmentsék a bennük lévő halállományt, részben pedig azért, hogy az alattuk elhelyezkedő tavak vízellátását segítsék.

Csakhogy az így rendelkezésre álló víz is folyamatosan fogy, többek között a párolgás miatt.

Ha nem érkezik számottevő csapadék, a 276 hektáros irmapusztai területen akár mindössze 100 hektárra zsugorodhat a ténylegesen használható termőterület. Ez pedig már messze túlmutat egyetlen halgazdaság problémáján.

A vízhiány egyik különös következménye, hogy miközben a haltermelőknek értékesíteniük kellene a megtermelt állományt, a potenciális vásárlók egy része nem feltétlenül meri átvenni azt.

A horgászegyesületek ugyanis hasonló problémával szembesülnek. Ha egy tó vízállása kritikusan alacsony, a kezelő számára az elsődleges feladat a már bent lévő halállomány megóvása. Ilyen körülmények között újabb pontyok kihelyezése nemcsak gazdasági, hanem állategészségügyi kockázatot is jelenthet.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. szakemberei szerint egyes horgászvizek akkor sem feltétlenül fogadnának halat, ha azt ingyen szállítanák oda.

Ez alapjaiban változtathatja meg a halpiaci helyzetet. Ha a horgászvizek nem vásárolnak telepítésre szánt halat, annak más értékesítési csatornát kell találni. Az állomány egy része étkezési halként kerülhet piacra, de ezzel még nem oldódik meg minden probléma.

Talán még nehezebb kérdés, hogy mi történik a következő évi termelés alapját jelentő halállománnyal.

A már megtermelt ivadékot és növendék halakat megfelelő tavakba kellene kihelyezni a következő termelési szezonra. Ha azonban a tavak egy része vízhiány miatt kiesik a termelésből, egyszerűen nem lesz elegendő hely a tenyészanyag számára.

Ez a következő évi haltermelést is befolyásolhatja, vagyis a mostani aszály következményei nem érnek véget az idei szezon lezárásával.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. ebből a szempontból sajátos helyzetben van. A társaságnak évente legalább 300 tonna ponty telepítéséről kell gondoskodnia a Balatonban.

Ha azonban ezen a mennyiségen felül is marad olyan hal, amelyet a vízhiánnyal küzdő horgászvizek nem tudnak átvenni, a társaságnak lehetősége van arra, hogy annak egy részét ugyancsak a Balatonba helyezze.

Így fordulhat elő, hogy az aszály következtében végül a szokásosnál több ponty kerül a Balatonba.
A balatoni horgász számára ez kedvező fejleménynek tűnhet, ám ágazati szinten éppen az ellenkezőjéről árulkodik: más horgászvizek és halastavak olyan súlyos vízhiánnyal küzdenek, hogy a haltelepítés is kérdésessé válhat.

A vízhiány a tógazdaság mindennapi működését is felborítja.

Irmapusztán a lehalászat hagyományosan úgy zajlik, hogy egy nagyobb tó vizét leengedik, egy másik tó vizének egy részét pedig a megüresedett medencébe vezetik át. Így a vizet részben újra lehet használni a tórendszeren belül.

A jelenlegi helyzetben azonban ez a megszokott rendszer nem működik. A rendelkezésre álló vizet már visszaszivattyúzták a felső tavakba, ami önmagában jelentős többletköltséget okoz.

A kiszáradt tómeder ráadásul újabb problémát teremt. Ha a szárazon maradt területet benövi a növényzet, azt kezelni kell, különben később a tó újbóli feltöltése és termelésbe állítása válik nehezebbé. Irmapusztán bizonyos területeken szarvasmarhákkal legeltetik le a növényzetet, máshol azonban külön beavatkozásra lehet szükség.

A probléma országos jelentőségét jelzi, hogy a MOHOSZ 500 millió forintos programot indít a horgászvizek vízpótlását és vízmegtartását szolgáló fejlesztések támogatására.

A víz megtartása ugyanis egyre inkább nem pusztán természetvédelmi vagy vízgazdálkodási kérdés, hanem a hazai horgászat és haltermelés működésének egyik alapfeltétele.

A balatoni halgazdálkodás szempontjából pedig maga a Balaton vízszintje is kulcskérdés. A szakemberek szerint szükség van a tó külső vízpótlásának megoldására, legalább olyan mértékben, hogy a vízszint tartása biztonságosabbá váljon.

A történetben éppen ez az ellentmondás a legérdekesebb. A Balatonba kerülő több hal a horgászok számára örömhír lehet, miközben ugyanaz a többlet az ország más részein jelentkező súlyos vízhiány következménye.

Ha a horgászvizek nem tudnak halat vásárolni és telepíteni, a termelők elveszíthetik piacuk egy részét. Ha a tavak kiszáradnak, csökken a termelőterület. Ha pedig nincs hely a tenyészanyagnak, a probléma már a következő évi termelést is veszélyezteti.

A Balaton ebben a helyzetben egyfajta biztonsági szelepet jelenthet a balatoni halgazdálkodás számára. Ám az, hogy az előírt 300 tonnán felül további pontyok elhelyezése is szükségessé válhat, nem feltétlenül a haltermelés bőségét, hanem a hazai vizek egy részének kritikus állapotát mutatja.