Konferenciát tartottak a Kis-Balaton védetté nyilvánításának negyvenéves évfordulóján

Konferenciát tartottak a Kis-Balaton védetté nyilvánításának negyvenéves évfordulóján pénteken Keszthely-Fenékpusztán. A napjainkban is elsősorban gazdag madárvilágáról híres, a természetvédelem bölcsőjeként is emlegetett Kis-Balaton jogszabályban lefektetett védelme hosszú küzdelmek eredménye – idézte fel az Élő Környezetért Felelős Minisztérium biológiai sokféleségért felelős államtitkára annak apropóján, hogy 40 évvel ezelőtt lett tájvédelmi körzet a Kis-Balaton – tudósított az MTI. 

Kőrösi Levente elmondta: természetvédelmi területként 75 évvel ezelőtt, 1951-ben lett védett egy 1400 hektáros terület, majd 1986-ban az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének rendelkezése alapján a védett terület Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet néven bővült tízszeresére, közel 150 négyzetkilométerre, amely 1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

Ez a terület ad otthont Európa hatodik legnagyobb összefüggő nádasának, több mint 240 madárfajnak, számos egyéb védett és fokozottan védett állatfajnak, vidrának, nagymacskának, de Fekete István Tüskevár és Téli berek című regényei cselekményének is a helyszíne – emelte ki az államtitkár.

Kifejtette, hogy a Kis-Balaton vizes élőhelyének az akkori gazdaság érdekeit kiszolgáló lecsapolása a 20. század első felében érte el a csúcspontját. Számos kiváló természettudós adott hangot a terület és annak rendkívüli gazdag madárvilága felett érzett aggodalmának, Herman Ottó még az 1800-as évek végén, a madárgyűrűzés magyarországi meghonosításáról ismert Vönöczky Schenk Jakab pedig az 1900-as évek elején.

A Kis-Balaton ügyét szívén viselte az első köztársasági elnök fia, ifjabb Tildy Zoltán, aki rajongott a madárvilágért, és az akkori Országos Természeti Tanács főtitkáraként 1951-ben védetté nyilvánította az 1400 hektáros szanktuáriumot, azaz a gémtelepet is magába foglaló magterületet – mondta Kőrösi Levente.

Azzal folytatta, hogy a Kis-Balaton lecsapolása és a Zala folyó szabályozása, valamint az akkori szennyvízkezelési hiányosságok „a Balaton vízminőségének drasztikus leromlásához, riasztó mértékű algásodáshoz és halpusztuláshoz vezettek”, amire válaszul 1979-ben minisztertanácsi határozat született a Kis-Balaton rehabilitációjáról. Ebben az évben csatlakozott Magyarország a vizes élőhelyek és azok vízimadár-közösségének védelmét szolgáló Ramsari Egyezményhez, amelynek hatálya alá tartozik a Kis-Balaton területe is.

Amikor 1997-ben létrejött a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, a terület elnyerte a legmagasabb szintű természetvédelmi besorolását, majd az ország 2004-es EU-csatlakozásával a Natura 2000 hálózat részévé is vált mint különleges természetmegőrzési és madárvédelmi terület – jegyezte meg az államtitkár.

Bende Zsolt, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vezetője arról beszélt, hogy a vízüggyel közösen tavalyi kialakították a Kis-Balaton monitoringrendszert, amely minden fizikai, kémiai, biológiai folyamatot próbál rögzíteni, elemezni, és ebben már olyan kilengéseket tapasztalnak az időjárás kihívásai miatt, amilyet eddig még soha. A klímaváltozás okozta légköri szárazodás, illetve felmelegedés következményeit nagyon nehéz kezelni, mert természetes vízutánpótlás alig van.

A klímaváltozás miatt átalakulóban van a lápi, mocsári élőhely élővilága is, a második jégkorszakból itt maradt maradványfajoknak, mint az északi pocok, ezek a hűvös, mély fekvésű területek „az utolsó menedékei”, ha ezek kiszáradnak, felmelegednek, a fajok kihalhatnak. Másrészről pedig a mediterrán, szubmediterrán, trópusi, szubtrópusi fajok egyre inkább megjelennek, ami teljesen újszerű feladat elé állít mindenkit – hívta fel a figyelmet a nemzeti park igazgatója.

Arról is említést tett, hogy szakértőkkel folyamatosan elemzik a helyzetet, ahol tudnak, természetvédelmi céllal beavatkoznak, például az inváziós halfajok kihalászásával, az inváziós növények eltávolításával. A külföldi példákat is figyelik, legutóbbi izraeli kutatókkal állapodtak meg tapasztalatcserében, mert nincsenek múltbeli példák, az átalakulásra választ kell keresni.

Gaál Róbert, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója beszámolt arról, hogy a Kis-Balatonnál is óriási a vízhiány, gyakorlatilag az üzemelési engedélyben előírt vízszinteket sem tudják tartani, mert több volt nyáron a párolgási veszteség, mint a Zalán a visszafolyás. Hónapok óta minimális vízmennyiség jut a Balatonba, és ez a Kis-Balaton ökológiájára is rossz hatással van.

A sekélyebb, sásos, nádasos területen pár tíz centiméter vízszintcsökkenés is óriási területeket változtat szárazzá, ahol pusztul az eredeti növényzet, ezért most éppen felmérést végeznek, hogy mennyire érinti a nádasokat a szárazság.
Mást nem nagyon tudnak tenni, mint hogy korlátozták a vízhasználatot a Zalán és a Balaton vízrendszerében levő vizeken, még az engedéllyel rendelkező vízkivételeket is betiltották

– említette Gaál Róbert.

A vízügyi igazgató szerint a tendenciák azt mutatják, hogy az éves átlagcsapadék nem csökken jelentősen, viszont az év közbeni eloszlása nagyon megváltozott. Számítani kell a hosszú és száraz nyarakra és az enyhébb, csapadékos telekre, illetve az eddiginél sokkal nagyobb szélsőségekre, vagyis a hosszabb aszályos időszakok mellett hirtelen rövid idő alatt intenzív csapadékra, amit szintén kezelni kell, és ezzel együtt kell törekedni a vízmegtartásra is.