Egy élet Nagyatád szolgálatában – Hortobágyi Ferencre emlékezünk
Vannak emberek, akikről nehéz múlt időben beszélni. Akik annyira természetes részei egy város életének, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnik: egyszer csak nem találkozunk velük többé. Hortobágyi Ferenc ilyen ember volt Nagyatádon.
Ott volt a városi rendezvényeken, a katonai megemlékezéseken, a bajtársi találkozókon. Mesélt, szervezett, segített, és ha valamiben hitt, annak hangot is adott. Egész életében szorosan kötődött Nagyatádhoz, a város közösségéhez és annak katonai múltjához.
Hortobágyi Ferenc 1948. június 24-én született a városban, katonai hagyományokat őrző családban. Pályáját a mezőgazdaságban kezdte, később azonban a katonai hivatást választotta. 1979-től szolgált hivatásos katonaként, előbb a harckocsiezrednél, majd a lövészdandárnál. Zászlóalj-parancsnokhelyettesként, később alakulat-parancsnokhelyettesként dolgozott.
Amikor 1991-ben, a dandár felszámolásakor nyugállományba vonult, az egyenruhát letette, de a katonatársaktól és a katonai közösségtől soha nem távolodott el.
Összefogta az egykor Nagyatádon szolgáló bajtársakat, találkozókat szervezett, régi kapcsolatokat élesztett újjá. Vezetésével alakult meg 1999-ben a 69. Harckocsiezred Nyugdíjas és Baráti Köre, és közben a határokon túl, különösen Horvátországban is szoros baráti és hagyományőrző kapcsolatokat épített ki.
Életének egyik legfontosabb ügye Nagyatád katonai múltjának megőrzése lett. Dokumentumokat, fényképeket, tárgyakat és történeteket gyűjtött, munkájának pedig maradandó eredménye a katonatörténeti kiállítás és a Hadipark.
Aki hallotta őt mesélni, tudta, hogy számára a történelem soha nem puszta évszámokból és alakulatnevekből állt. Egy tárgyhoz mindig tartozott egy ember, egy régi bajtárs vagy egy történet. Fanyar humorával úgy tudta felidézni a katonai életet, hogy az a kívülállók számára is közelivé és elevenné vált.
Hortobágyi Ferenc azonban nemcsak a katonai múlt őrzője volt. Figyelte a város életét, érdekelte, mi történik körülötte, és nem maradt közömbös, ha valaki segítségre szorult. Ha úgy érezte, tehet valamit, megtette – sokszor csendben, különösebb felhajtás nélkül.
A város közösségéért végzett munkáját 2016-ban Pro Communitatis Nagyatád Díjjal ismerték el. 2021-ben Nagyatád díszpolgárává választották.
Hortobágyi Ferenc után sok minden itt marad.
Itt maradnak az általa összegyűjtött katonai emlékek, a fényképek és a dokumentumok. Itt marad a Hadipark és a kiállítás. Itt maradnak az általa megszervezett találkozók emlékei, a határokon átívelő barátságok és a bajtársi közösség, amelynek létrejöttéért annyit dolgozott.
Megmaradnak a történetei is. Azok, amelyeket sokszor elmesélt, és amelyeket már mások mesélnek tovább helyette.
De azoknak, akik személyesen ismerték, nemcsak egy nyugállományú őrnagy, egy hagyományőrző vagy Nagyatád díszpolgára fog hiányozni.
Akik ismerték, sok mindenre emlékeznek majd belőle: a fanyar humorára, a történeteire, arra, ahogyan szinte bárkivel megtalálta a közös hangot. Egy régi fénykép, egy név vagy egy tárgy nála szinte mindig előhívott egy újabb történetet.
Nagyatád ma egy olyan embertől búcsúzik, aki nemcsak őrizte a város múltját, hanem maga is annak részévé vált.
Búcsúzunk Hortobágyi Ferenctől, katonától, bajtárstól, közösségteremtő lokálpatriótától, Nagyatád díszpolgárától.
Emlékét tisztelettel és szeretettel őrizzük.
A Egy élet Nagyatád szolgálatában – Hortobágyi Ferencre emlékezünk bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.