Balatoni civilek: nyílt levél a történeti állomásépületek megőrzéséért

Meggyőződésünk, hogy a korszerűsítésnek nem szükségszerű velejárója a bontás. A balatoni állomásépületek jelentős része olyan tartós, jól felújítható épület, amely a korszerű vasúti funkciók befogadására is alkalmas lehet. Megőrzésük egyszerre szolgálhatja a balatoni épített örökség, a helyi identitás és a fenntarthatóság ügyét. Indokainkat a teljesség igénye nélkül az 1. melléklet tartalmazza

Ezért tisztelettel az alábbiakat kérjük Önöktől:

1. Rendeljenek el moratóriumot a történeti állomásépületek bontására, amíg az építészeti tervek közös szakmai felülvizsgálata meg nem történik.

2. Készüljön szakmai értékleltár az érintett épületekről az örökségvédelmi hatóság bevonásával, és ez legyen a tervezés kiindulópontja.

3. A felújítás elsődleges célja az adaptív újrahasznosítás legyen, megőrizve a peronokhoz kapcsolódó védett és védendő szerkezeteket, arculati részleteket és a perontetőket, hogy az utasok ne szakadjanak el az állomás épületétől.

4. Az állomások felújítását településszerkezeti helyzetükhöz igazodva gondolják át, figyelembe véve a közterek, forgalmas gyalogostengelyek, településrészeket összekötő aluljárók és kerékpáros utak szerepét.

5. Nyíljon meg az érdemi egyeztetés a megszólított szaktárcák és a balatoni civil szervezetek között, az örökségvédelmi és építész szakma részvételével.

Bízunk abban, hogy létezik jobb út. Balatonakarattya esete megmutatta, hogy a szakmai és civil párbeszéd valódi eredményre vezethet: a párbeszéd nyomán az épület lekerült a bontási napirendről. Meggyőződésünk, hogy az adaptív, újrahasznosító szemlélet – a meglévő értékek szakszerű felújítása, korszerűsítése és új funkcióval való megtöltése – a legtöbb állomáson járható, sőt takarékosabb megoldás, amely az örökségvédelmi, közösségi és fenntarthatósági szempontokat egyaránt szolgálja, valamint ismereteink szerint a helyiek akaratát is tükrözi.

A Kék Ernyő Szövetség kész partnerként közreműködni ebben a munkában szakértelmével, helyi kapcsolataival és a párbeszéd iránti elkötelezettségével.

Hisszük, hogy a balatoni vasút megújítható úgy, hogy közben megőrizzük azt, ami a partot azzá teszi, ami.

Válaszukat és a közös munka lehetőségét tisztelettel várjuk.

Tisztelettel:

Kék Ernyő Szövetség

kekernyo.hu

Balatoni vasútállomások megőrzésének alátámasztása:

Védett és védelemre érdemes állomásépületek

Számos épület védett: Szabadisóstó, Siófok, Zamárdi, Balatonföldvár, Balatonőszöd (őrház), Balatonszemes, Balatonarács védett állomásépületei nem bonthatók el.

Ugyanakkor a védettség nélküli épületek közül is több történeti értéket hordoz. A teljesség igénye nélkül például: Polgárdi, Akarattya, Csittényhegy, Csopak, Balatonalmádi, Örvényes, Balatonszepezd, Zánka-Köveskál, Balatonrendes, Badacsonylábdihegy, valamint Balatonaliga, Balatonvilágos, Szabadifürdő, Balatonszéplak alsó, Balatonszárszó, Balatonlelle, Bélatelep, Balatonmáriafürdő, Balatonberény történeti állomásépületeinek megtartása és felújítása javasolt.

Balatonfüred és Alsóörs ma már használaton kívüli, századeleji állomásépülete felújítását követően közösségi célú újrahasznosítása lenne kívánatos.

Kiemelkedő történeti és építészeti értékek

A veszélyeztetett épületek között van pl. Balatonszárszó és Balatonlelle harmincas évekbeli állomása, a Balatonszemesen közösségi térré vált egykori „Resti”, Balatonkenese jellegzetes homlokzatú „HÉV-épülete”, valamint Balatonfűzfő és Aszófő értékes, korszakukra jellemző, egyedi részletképzéssel és helyi kővel burkolt későmodern állomásépületei.

Káptalanfüred megállóhely elrendezése az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció nyomán bezárt, de a helyi közösségi tudatban máig élő Alsóörs-Veszprém vasútvonal emlékét is őrzi a szigetperonos helyzetével és szimmetrikus kétoldali perontetőjével.

A balatoni történeti állomásépületek értéke

A balatoni vasútállomások nem pusztán régi házak. A balatoni településkép, a helyi identitás és a nyaraló közösségek emlékeinek hordozói, sok helyütt ma is élő közösségi funkcióval. Masszív, tartós anyagokból és szerkezetekből épültek, ezért jól felújíthatók és hosszú távon is alkalmasak a növekvő utasforgalom kiszolgálására.

A huszadik század második felében épült Aszófő, Balatonakali-Dörgicse, Révfülöp, Balatonederics, Badacsonytomaj és Badacsonytördemic-Szigliget jellegzetes helyi kőanyagokat alkalmazó modern épületei mára a régió örökségének meghatározó elemeivé váltak, éppen ezért megőrzésük és a szakszerű felújításuk szintén indokolt. Káptalanfüred modern állomásépülete vasúttörténeti emlékhely, Balatonfüred egyedi modern állomásépületét pedig a Déli pályaudvart is jegyző Kővári György tervezte, egységes keretet adva a balatoni utazásoknak. Ezek az állomásépületek a ma még eredeti formában látható részletképzésükkel az egyre népszerűbb északi parti nosztalgiavonatok és „retro hétvégék” korhű elemei lehetnének. Ma még lenne lehetőség az értékek szakszerű megőrzésére.

A déli parton ebbe sorba illeszkedik Zamárdi-felső, Szántód-Kőröshegy, Balatonszemes Resti épületszárnya és Balatonlelle-felső vasútállomás, ahol a kő- illetve téglaburkolatú épületek megtartása nemcsak kulturális, hanem környezettudatossági értéket is hordoz.

A bontás örökségvédelmi és fenntarthatósági problémái

Éppen ezért a bontásuk és új épülettel való helyettesítésük nem feltétlenül indokolt, különösen a mai, sok esetben kevésbé tartós könnyűszerkezetes épületekkel helyettesítve. Esetleges elbontásuk visszafordíthatatlan örökségvédelmi veszteség, egyúttal – a bontás és újjáépítés együttes környezetterhelése miatt – a fenntarthatósági céljainkkal is nehezen összeegyeztethető.

A jelenlegi tervek építészeti problémái

A Kék Ernyő Szövetség osztozik abban a célban, hogy a balatoni vasút megújuljon, és korszerű, akadálymentes, biztonságos, higiénikus, az utasok igényeit kiszolgáló állomások fogadják az utazókat.

Aggodalommal látjuk ugyanakkor – ahogy arról az Építészfórum és a Magyar Közlekedési Klub is beszámolt –, hogy a jelenlegi tervek több helyi védett és történeti állomásépület elbontásával, valamint a balatoni vonal karakterjegyeket leradírozó „kortárs” átépítésekkel, jellegtelen, „lakópark-építészet” jellegű pavilonok telepítésével számolnak.

A helyi egyeztetés és a településrendezési összhang hiánya

A helyi lakossággal és az üdülőnépességgel való érdemi egyeztetés elmaradt. Ez különösen aggályos az új vagy jelentősen átépítendő vasútállomások esetében, mivel ezek az épületek a balatoni települések karakterének és a helyi közösségek identitásának meghatározó elemei, amelyek szervesen beépültek a helyi köztudatba.

Az állomások tervezése során nem érvényesülnek kellőképpen a kerékpáros, közösségi közlekedési és településrendezési szempontok. Emellett egyes állomások fejlesztési tervei már nem feltétlenül tükrözik a jelenlegi helyzetet, illetve kiemelt beruházási státuszban vannak jelenleg is, amely kizárja a településképi eljárást és a helyi egyeztetéseket.