Így születhetne újjá a régi vízimalom Kádártán (Építész Fórum)
A kádártai malom ma már romos állapotban áll. Tetőszerkezete beomlott, a fafödém teljesen tönkrement, a malom működésének legfontosabb eleme, a turbina már nem található meg. Ugyanakkor a közel hatvan centiméter vastag kőfalak meglepően jó állapotban maradtak fenn: statikailag megfelelőek, csupán kisebb javításokat igényelnek.
Már az első bejárás során egyértelművé vált, hogy az épület legnagyobb értéke éppen ezekben a több mint kétszáz éves szerkezetekben rejlik – olvasható Rábel Luca diplomatervében, mely az Építész Fórumon jelent meg.
A terv alapvető célja ezért nem egy új épület létrehozása, hanem a meglévő megőrzése és új élettel való megtöltése volt. A funkció kiválasztását Kádárta jelenlegi igényei határozták meg. A településen erős igény mutatkozik kulturális programokra és kötetlenül, rugalmasan használható közösségi terekre, amelyek a helyiek mindennapi találkozóhelyévé válhatnak. Jelenleg mindössze egy kocsma és egy panzióhoz tartozó vendéglő működik a faluban, ezért hiányzik egy egész nap használható, családbarát vendéglátó- és közösségi helyszín. Emellett a Bakony, Veszprém és a Balaton közelsége miatt számos kerékpáros és gyalogos turista érkezik a térségbe, akik számára szintén hiányzik egy természetes pihenő- és találkozópont.
Ezekre a helyi igényekre reagálva a tervezett funkció a közösségi terek és egy pékség–kávézó szimbiózisára épül. A megújuló malom egyszerre biztosít helyet mindennapi találkozásoknak, kulturális programoknak és vendéglátásnak. A történeti malomtér rugalmasan használható vetítőteremként, galériaként, előadások, workshopok vagy táncházak helyszíneként, szükség esetén pedig egyszerű matracos szállásként is működhet. A pékség üzemi része külön épületbe került, így a malom minél nagyobb része szabadon bejárható maradhat, míg a fogyasztótér a régi molnárházban kapott helyet, egy kisebb közösségi konyhával kiegészítve.
A kültéri terek ugyanilyen fontos részét képezik a koncepciónak. A patakpart adottságait kihasználva fedett-nyitott fogyasztótér, szabadtéri színpad és lelátó, valamint egy kerékpáros megálló jött létre. Ezek nem különálló elemekként, hanem a malom életét kiegészítő, azt kiszolgáló építményeként jelennek meg, egyszerű fa szerkezeteikkel tudatosan háttérben maradva, hogy a történeti épület maradjon a terület központi eleme.
A tervezés során elsődleges szempont volt a meglévő szerkezetek megóvása. A régi kőfalak utólagos vízszigetelést és páraáteresztő hőszigetelést kapnak, amely egyszerre védi a szerkezetet a talajnedvességtől, csökkenti a hőveszteséget, ugyanakkor lehetővé teszi a falak természetes kiszáradását is. Az új beavatkozások minden esetben arra törekednek, hogy a történeti szerkezeteket a lehető legkisebb mértékben érintsék, visszafordíthatatlan beavatkozások nélkül.
A korábbi tetőszerkezet helyére látszó fa ollós fedélszék került acél vonórudakkal, amelyek megakadályozzák a kőfalak oldalirányú terhelését. Az új fafödém a korábbi gerendarendszer logikáját követi, így anyaghasználatában és szerkezeti működésében is kapcsolódik az eredeti épülethez. Az új pékség könnyű favázas szerkezettel épül fel, természetes anyaghasználatával és visszafogott megjelenésével nem versenyez a malommal, hanem azt egészíti ki.
A diplomaterv ugyanakkor nem áll meg a malom telekhatáránál. A nagyobb volumenű szállásfunkció nem az épületbe került, hanem a falu történeti főutcájának üresen álló házaiba szerveződő hálózatként jelenik meg. Ezek az épületek új életet kaphatnak, miközben a megújuló malom a rendszer központi találkozó- és recepciós pontjaként működik. Ez a koncepció egyszerre biztosít bevételi lehetőséget a helyiek számára, ösztönzi a történeti épületállomány megőrzését, és egy decentralizált, fenntartható turisztikai hálózatot hoz létre.