Építésznők a Balaton történetében: Pázmándi Margit öröksége Balatonfüreden (Építész Fórum)

„Balatonfüred modern építészeti öröksége a magyar építészet története szempontjából is jelentős, a korabeli épületek azonban az új fejlesztések, átépítések és újrahasznosítások során bekövetkező torzulások miatt veszélyeztetettek.” Így fogalmaz Wettstein Domonkos a Szezonális örökség legújabb részében, amelyben Pázmándi Margit balatonfüredi épületeinek még megőrizhető értékeire hívja fel a figyelmet.  

Pázmándi Margit életművében jelentős szerepet játszott Balatonfüred. A kétszeres Ybl-díjas építésznő egyik utolsó alkotása a füredi pártház volt a Vörös templommal szemben, amely a rendszerváltás óta már funkciót váltva közösségi házként működik, és felújítása épp most készült el. A ház homlokzatát jelentősen átépítették, a Füred történeti villaépítészetére utaló karakteres faszerkezetet elbontották. A helytörténeti referenciákat idéző homlokzatképzés Pázmándi Margit munkásságában is különleges megoldás volt, épp ezért érdemes áttekinteni az építésznő füredi alkotásait, rámutatva arra pályaívre, amelyre a modern építészeten belüli humánus útkeresés, a történeti analógiákkal való kísérletezés, és a posztmodern kísértésektől való tudatos távolságtartás volt jellemző – olvasható az Építész Fórumon megjelent tanulmányban.

Szenvedélyes vitorlázó volt, nyaranta gyakorta hajózott ki a füredi kikötőből férjével, Virág Csabával. A vízen töltött idő és a tájról szerzett tapasztalat a vízparti alkotásainak megformálására is hatással volt. Munkásságában fontos helyszínné vált Balatonfüred, összesen 13 műszaki átadása volt a településen – egyes épületek több ütemben, későbbi funkcióbővítésekkel készültek el –, miközben a régió más helyszínein is alkotott: az ő nevéhez fűződik a korábban már a sorozatban bemutatott hévízi HM szanatórium bővítése, a szentkirályszabadjai repülőtér új épületegyüttese, az aligai pártüdülő mosodája és a Badacsony oldalában álló Rodostó turistaház rekonstrukciója.

Pázmándi Margit (1930-1995) pályáját a Középülettervező Vállalatban kezdte és helyreállítási feladatokon dolgozott, de később új szakmai kihívásokat keresve átjelentkezett az Általános Épülettervező Vállalathoz, ahol jelentős önálló feladatokat kapott. Az ÁÉTV (később ÁÉTI) elsősorban a párt és a honvédség védett épületeivel foglalkozott, a Balaton-parton is elsősorban a pártüdülők (például Aliga) és honvédségi üdülők (Kenese, Hévíz) tervezésében vett részt a vállalat, de kötetlen profiljából adódóan változatos munkák lehetőségét adta az építészeknek.

Egyik első jelentősebb feladata Füredhez kapcsolódott: 1958-tól kezdve tervezett a településen, fokozatosan egyre nagyobb léptékű feladatokat kapott. A községi virágház megtervezését követően a szénsavas fürdő rekonstrukciójával, majd a Szívkórház történeti épületegyüttesének felújításával foglalkozott.

1968-ban készült el a 800 fős Annabella szálló, amely még ma is közel eredeti külső megjelenését őrzi a sétányon. Az épület története az alkotó racionális szemléletét is megmutatja. A beruházó eredeti elképzelése szerint a területre a siófoki szállodasor egységeinek Czigler Endre által kidolgozott tervét kellett volna adaptálnia. A tervet korábban Kun Attila a Tihany-rév melletti motel területén már sikerrel alkalmazta az északi parton, Pázmándi Margit ugyanakkor vitorlázóként már jól ismerte a Kerekedi-öböl terepadottságait, és az öblösödő lankás területen a három épületegységet nem tudta a siófoki feltöltésen álló szállodasorhoz hasonló egységes vízparti kompozícióként elképzelni. Épp ezért egy új tervet dolgozott ki: a hullámzó terepfelszín fölött ellebegtetve három épület helyett egyetlen összefogott épületsávot helyezett el.

A megbízókat gazdasági megfontolásokkal győzte meg: a három függőleges közlekedő mag helyett az új verzióban elég volt csak kettőt megépíteni. Az Annabella funkcióbővítéséhez kapcsolódóan később még további megbízásokat kapott: az átadást követő években készült el a félnyereg nádtetős söröző és játékterem, amely kialakításával közvetetten már kapcsolatot keresett a környék népi építészetével is, majd 1983-ban az alsó tereplépcsőbe süllyesztve elkészült egy belső és külső uszoda tér is.

A szállóépítkezéshez kapcsolódóan egy dolgozói szállót is felépítettek Arács településrészen 1966-67-ben. A látszólag szikár, egyszerű épületben a környék történeti építészetével keresett kapcsolatot. Az U alakú beépítés középső részére a közösségi tereket helyezte, két szárnyába a férfi és női hálószobákat külön bontva rendezte el. Egy évvel később a település nyugati oldalán a hetvenes évek elejére felépülő Marina szálló dolgozói számára is felépítették ugyanebben a formában a tervet.

A Tagore sétányt kísérő épületsor további elemeit is az építésznő tervezhette meg. Az Annabella hotel felépítése után bő egy évtizeddel a Szívkórház pavilonjainak megtervezésével folytathatta a beépítést, ezzel lehetőség nyílt a vízpart rendezett, egységes karakterének kialakítására. A Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó Szívkórház történeti részeinek rekonstrukcióját korábban már sikerrel megoldotta, s a hetvenes évek végén már új épületegységekkel kellett a komplexumot bővítenie. Az üzemeltetési szempontokat mérlegelve végül egy hosszanti folyosóépületre fűzte fel a 45 fokkal elforgatott négyzetes átriumos tömböket. A belső udvaros elrendezés történeti analógiaként Füred klasszicista hagyományait idézte fel (további kapcsolódást jelentett volna a földszinten tervezett vízparti táj felé felnyíló kolonnád, de ez az elrendezés végül nem valósult meg).

A tömbök 45 fokos elforgatása ugyanakkor lehetővé tette, hogy egységenként két-két homlokzat a tó felé nézzen. Az OUTINORD alagútzsalus építéstechnológia adottságait kihasználva az egyes szintek loggiáit egymás fölött kis lépcsőzésekkel helyezte el. A három pavilonból a tengely nyugati végén lévő kettő ma a Balatonfüredi Állami Szívkórház, a keleti végén lévő pedig a Honvéd Kórház épülete. Közülük ma már csak az utóbbi őrzi az eredeti lapostetős kialakítást, a másik két pavilont magastetővel építették át.

Egyik utolsó megvalósult nagyobb munkája a füredi pártszékház volt. Az épület megformálásánál Füred történeti villaépítészetével keresett kapcsolatot, és a Vörös templommal szemközt egy, a településképet meghatározó, jelentős középületet szeretett volna elhelyezni. A nagyvonalú háromszintes hosszanti belső tér egy apszisra emlékeztető konferenciatérrel zárul le.