A bolygó marad, a mi világunk tűnik el
Hőhullám, hőségriadó, hőkupola, vörös kód, leállított atomerőmű, kiszáradó tavak, patakok, folyók. Ez nem egy felsorolás valamelyik katasztrófafilmből, hanem a mindennapjaink, amelyekhez alkalmazkodni kell. Ha már globálisan az emberiségnek nem sikerült, legalább lokálisan tegyünk érte, hogy valamivel elviselhetőbb legyen a gyermekeink jövője. Ha maradt még nekik egyáltalán. Vélemény.
Úgy élünk, mintha nem egy Földünk lenne, hanem egészen pontosan 1,73. Ebben az évben július 30-ra élte fel az emberiség azokat az erőforrásokat, amelyeket a bolygónk egy év alatt képes helyreállítani és megújítani, és olybá tűnik, hogy ez igazából senkit nem érdekel. Nehéz belátni és valóban nehéz elfogadni, de az eddig ismert világunk – az emberiség hathatós segítségével – a vége felé közelít. A Föld még akkor is itt lesz, amikor mi már rég nem. Ideig-óráig próbálkozhatunk ugyan azzal, hogy a természet idomuljon hozzánk, de nem fog. Úgyhogy kénytelenek leszünk mi, emberek változtatni.
Hosszú és nehéz út lesz, de nincs más megoldás. A különböző klímakonferenciákon hiába állapítják meg újra meg újra, hogy a felmelegedést meg kell állítani, mint érezhető, nem jártak sikerrel. Sőt, igazából valódi szándék sem volt rá, hiszen a jól hangzó határozatok önmagukban kevesek. Ez a küzdelem globálisan nem fog működni, és talán még országosan sem.
Szóval, mint ahogy rendesen, ebben is magunkra maradunk. Lehet, hogy apró dolognak tűnik, ha az egyén vagy egy család spórol az energiával: nem huszonegy, hanem huszonöt fokon megy a klíma, kevesebb vizet használunk a mosáshoz, vagy nem állunk sorban az autómosónál, miközben kiszárad a Duna és leáll a Paksi Atomerőmű. Igyekszünk átadni a gyermekeinknek is, hogy vigyázzanak a mikrokörnyezetükre; hiába jön most a csapból bármennyi víz, lehet, hogy holnap már nem így lesz. Hogy nem kell mindenből folyamatosan új, jobb és szebb. Ezt a nagyszüleink még tudták, aztán valahol ebben a fene nagy jólétnek hazudott, nyakló nélküli fogyasztásban szépen lassan elfelejtettük.
Ideje lenne újra megtanulni.
A mostani hőhullám még legalább egy hétig velünk marad, csapadékra, lehűlésre addig semmi esély. Vigyázzanak magukra, és figyeljenek oda a gyermekekre, az idősekre és az állatokra.
A A bolygó marad, a mi világunk tűnik el bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.