Meglepő segítőtársakat vetettek be a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakemberei (agroinform.hu)

A szajkókra bízták a makkvetést, mesterségesen hoznak létre holtfákat, és speciális kerítésekkel tartják távol a nagyvadat. Többek között ezekkel, az Európában is úttörő természetvédelmi módszerekkel dolgoznak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakemberei. A LIFE4OakForests program keretében a pécselyi mintaterületen már jól látható, hogyan lehet felgyorsítani a természetes erdőmegújulást.

A magyar tölgyerdők megmentésére indított egyik legizgalmasabb természetvédelmi program zajlik a Balaton-felvidéken. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a WWF Magyarország és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakembereivel együttműködve négy mintaterületen, összesen 268 hektáron végeznek olyan természetvédelmi beavatkozásokat, amelyek célja az őshonos tölgyerdők természetes állapotának helyreállítása – írja az agroinform.hu.

A LIFE4OakForests elnevezésű program egyik legérdekesebb helyszíne a Pécselyi-medencében található, mintegy 15 hektáros erdőtömb, ahol már kézzelfogható eredményei vannak a 2018 óta tartó munkának.

A pécselyi erdők története jól mutatja, milyen mély nyomokat hagyhat az intenzív erdőgazdálkodás. A területen korábban termelőszövetkezeti gazdálkodás folyt, amelynek következtében nagy, egykorú, fafajokban szegényebb erdőrészletek alakultak ki. Egyes területeken az őshonos molyhos tölgyeseket még fekete fenyővel is helyettesítették.

A természetvédelmi kezelésre való áttérés ugyan már mintegy három évtizede megtörtént, de a szakemberek szerint önmagában a természetes folyamatokra hagyatkozva akár évszázadokba telne, mire az erdők visszanyernék eredeti állapotukat.

Ha egy olyan erdőt magára hagyunk, amelyben évszázadokon át gazdálkodtunk, nagyon hosszú időre van szükség ahhoz, hogy természetes úton regenerálódjon – hangsúlyozta Vers József, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság projektmenedzsere.

A projekt egyik legfontosabb eleme az úgynevezett lékek kialakítása. Ezek olyan kisebb-nagyobb nyitott területek az erdőben, amelyek természetes körülmények között például viharkárok vagy idős fák kidőlése nyomán keletkeznek.

A szakemberek kétféle módszert alkalmaznak: egyes fákat egyszerűen kidöntenek, másokat körkörösen megsebzik, úgynevezett meggyűrűzéssel lassú pusztulásra ítélnek.

Utóbbi esetben a fák akár két-négy év alatt száradnak ki, így az élőhely átalakulása fokozatosan történik meg.

A kidőlt és elhalt fák nem kerülnek elszállításra. Éppen ellenkezőleg: a helyszínen hagyott fekvő és álló holtfák rendkívül fontos élőhelyeket biztosítanak rovaroknak, gombáknak, madaraknak és számos más erdei élőlénynek. A szakemberek még az úgynevezett „magas tuskókat” is meghagyják, amelyek szintén különleges mikroélőhelyekként működnek.

A projekt egyik legkülönlegesebb eleme, hogy a természetvédők a szajkókat is bevonták a tölgyesek helyreállításába.

A korábbi gazdálkodás következtében a csertölgy a természetesnél jóval nagyobb arányban fordult elő a területen, ezért a szakemberek a molyhos tölgy arányát szerették volna növelni. Ennek érdekében a környéken gyűjtött molyhostölgy-makkokat speciális „szajkótálcákba” helyezték.

A madarak néhány héten belül széthordták és elrejtették a makkokat az erdő különböző pontjain, gyakorlatilag természetes erdőtelepítőként működve. Emellett egy különösen ritka őshonos fafaj, a házi berkenye állományát is csemeteültetésekkel erősítették.

A természetes megújulás egyik legnagyobb akadályát a túlzott nagyvadlétszám jelenti. A gímszarvasok és a vaddisznók jelentős károkat okozhatnak a fiatal újulatban.

A kutatók ezért 25×25 méteres mintaterületeket kerítettek körbe egy méter magas fémpaneles kerítésekkel, amelyek tetejére széles fehér szalag került. A tapasztalatok szerint a vadállatok inkább megkerülik ezeket a jól látható akadályokat, mintsem átugorják őket.

A vadkamerák felvételei igazolták a módszer hatékonyságát.

A LIFE4OakForests projekt koordinátora, Fidlóczky József szerint eredetileg mintegy 20 ezer hektárnyi, nemzeti parkok által kezelt erdőterületen számoltak a projekt során kidolgozott módszerek alkalmazásával.

Az elmúlt időszak változásai azonban azt vetítik előre, hogy a természetközeli erdőkezelési eljárások akár 200 ezer hektárnyi területen is elterjedhetnek Magyarországon.

A szakemberek hangsúlyozzák: a projektben kipróbált módszerek egy része nem jár jelentős többletköltséggel, így a természetvédelmi célú erdőkezelés tapasztalatai a gazdasági erdőkben is hasznosíthatók lehetnek.

A 2026 végéig tartó LIFE4OakForests program végén a kutatók és természetvédők gyakorlati kézikönyvben foglalják össze a tapasztalatokat, amelyek hosszú távon hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Magyarország tölgyerdei természetesebbé, ellenállóbbá és fajgazdagabbá váljanak.