A bűbáj éjszakája
Talán nincs is olyan dolog, ami Szent Iván éjjelén ne lenne mágikus, bűbájos és varázslatos. Bár csillagászati okokból és a naptárreformoknak köszönhetően a nyári napforduló és Szent Iván éjszakája már nem ugyanarra az időpontra esik, az előttünk álló éjszaka mégis az év legbűbájosabbika. Csak hogy egy közeli példát is hozzunk, testvérvárosunk, Tardoskedd tüze a dögtől és a ködtől óvta a határt. A pogány rítusok és Keresztelő János is jól megférnek egymás mellett ma este. De hogy lett Jánosból Iván? Erre van nyelvészeti magyarázat, de ha nem lenne, az sem baj, hisz ma éjszaka tényleg bármi megtörténhet.
Szent Iván éjszakája tehát ma már nem a legrövidebb éjszaka, viszont annál izgalmasabb. Ezt ráadásul nem csak mostanában gondoljuk így: a hagyomány évezredek óta velünk él, igaz, akkor még szó sem volt Szent Ivánról, pusztán a nyárközepet ünnepelték őseink.
Az előttünk álló éjszaka központi eleme a tűz: meggyújtották, táncoltak körülötte, mindenféléket dobáltak bele, átugrották. De a legfontosabb, hogy a fény legyőzte a sötétséget.
De ne ugorjunk ennyire előre: már az ötödik században említik a források a Szent Iván-éj együttes megünneplését Keresztelő János ünnepével; a kereszténység – mint ahogy gyakorlatilag az összes pogány ünnepet – ezt is sikeresen beolvasztotta a saját mondakörébe. A magyarban az Iván név a régi Jovános, Ivános alakból eredeztethető, de például az angoloknál ma is Saint John’s Eve-nek (Szent János éjszakája) hívják a mai éjszakát. Szóval, némi keveredés, kavarodás biztosan akadt az elnevezésekben, hisz Szent János-hava van, de lehet, hogy derék őseink így próbáltak kitűnni a többiek közül.
Térjünk vissza a tűzhöz: a szerelmeseknek például vagy együtt, vagy külön, de mindenképpen át kell ugraniuk a lángokat, mert ezzel elűzik a rosszat, de ha együtt, kézen fogva teszik ezt, akkor akár a termékenységben is segíthet.
Akkor sincs gond, ha csak az egyik fél szerelmes, arra is akad praktika: csupán a kiszemelt gatyamadzagjára van szükség, amit tűzbe kell vetni, ezzel pedig a leleményes hajadon örökre magához láncolja a madzag tulajdonosát. Mindenesetre, ha valaki időközben megunta a gatyamadzag gazdáját, akkor sem volt probléma: ha egy cetlire felírunk valamit, amitől meg akarunk szabadulni, és azt a tűzbe vetjük, a probléma megoldódik. (Igaz, ez akkor is működik, ha magát a gatyamadzag tulajdonosát vetjük tűzbe, de azt vélhetően nem néznék jó szemmel a máglya körül táncolók.)
(Kifejezetten somogyi szokásokról Dr. Király Lajos írt részletesen.)
Nemcsak a szerelemre, hanem az egészségre is jó hatással van Szent Iván tüze (bár egyesek szerint a kettőnek alapvető köze van egymáshoz). Ha tűzbe vetjük az almát, és azt megesszük, nem betegszünk meg. A gyógynövényeknek ilyenkor elképesztő erejük van a hiedelmek szerint, még a démonokat is elűzik, ha éppen arra járna egy. De hát miért ne járna, hisz ezen az éjszakán előbújnak a manók, a boszorkányok, a tündérek – akkor miért pont a démonok maradnának a helyükön? Ha valaki a bükki füvesember nyomdokaiba lépne, ez az éjszaka a legmegfelelőbb alkalom rá, mert ilyenkor állítólag a gyógyfüvek megszólalnak, és elárulják titkaikat az arra érdemeseknek.
Összefoglalva: valóban varázslatos éjszaka áll előttünk, amikor bármi megtörténhet. Ha az ember néha kiszakad a hétköznapok hétköznapiságából, és egy pillanatra elkezd hinni valamiben, ami nem létezik, az már maga a varázslat.
A A bűbáj éjszakája bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.