Aki szerint mocskosul drága a Balaton, az nem ebben az országban él – az Index szerint

Szinte napra pontosan négy évvel azok után, hogy 2022. május 30-án szezonnyitó szemlét tartottunk a Balaton néhány jellemző vendéglátóhelyén, ismét ellátogattunk ugyanazokba a cukrászdákba, éttermekbe. Eltelt 4 év, a KSH adatai szerint ez idő alatt a kumulált infláció 47-48 százalékot tett ki. Ennek tudatában indultunk el néhány nappal ezelőtt Budapestről. És tértünk haza tanulságos tapasztalatokkal – írja az Index.

Ahogy négy éve és tavaly is, indulás előtt leugrom a budafoki Szomszédok Piacára, ahol ismereteim szerint a város (de talán a világ) legolcsóbb lángosát sütik, és lefényképezem az ártáblát. A sima lángos 800 forint (tavaly ilyenkor is ugyanennyi volt), a tejfölös 990, a sajtos ugyanannyi, a sajtos-tejfölös 1100, a többi nem érdekes, tzatzikis lángost nem eszik a magyar ember.

Csipi mamában nem csalódik az ember

Az első állomásunk Zamárdi, a régi 7-es út mellett, ahogy felkanyarodunk a part felől. El sem tudjuk téveszteni, habár most, fél 10 körül még zárva van, a rács leeresztve, de odabent már tart a nyitás előtti készülődés. Bekiabálok, végtére is barátok vagyunk tavalyról, vagy mi a szösz!

Csipi mama!

A velem egyidős (konkrét számot ne adjunk meg, hölgyről lévén szó) lángoskirálynő – polgári nevén Pauza Lászlóné – már jön is, ő süti az egész Balaton legfinomabb lángosát. Felhúzza a rácsot, és egymás nyakába borulunk. Hát persze, hogy emlékszünk egymásra! Azonnal odaszól a férjének („Csinálj gyorsan két kávét az újságíró uraknak!”), aztán bele is vágunk a közepébe:

Jóformán semmit nem emeltem a tavalyi áraimon, 1500 volt a sima és a fokhagymás, a sima most is annyi, a fokhagymás árát egy százassal megemeltem 1600-ra, mert nagyon felment a fokhagyma ára. A többi maradt: 1800 a tejfölös, 1900 a sajtos, 2300 a sajtos-tejfölös. És ha egy kólát mellé rakunk menüben, akkor az egész 3000 forint.

Azért szemmel látható a különbség a budafoki árakhoz képest, de hát ez a Balaton, nem a Szomszédok Piaca. No de vajon elkezdődött már a szezon?

A májusom aránylag jó volt, meleg volt, jöttek a vendégek, hála istennek. Nézze, nem akarok árat emelni, pedig a bérleti díj emelkedett, a villanyt újra kellett szereltetnem, ki kellett cserélnem az eszközöket, vettem a hekkhez meg a krumplihoz sütőt, bent vettem egy nagy hűtőt, van itt kiadás bőven.

Csipi mama büszkén újságolja, hogy másnap lejönnek érte autóval Budapestről, felviszik a Duna Televízióba, mert lesz egy tematikus műsor a lángosról, és azt nélküle nem lehet elkészíteni.

Most mondja meg, kocsit küldenek értem, hát mi ez, ha nem a megbecsülés jele?!

Hevesen bólogatok, ilyesmit valóban nem mindenkivel tesznek meg a tévések.

Közben a férjjel is szóba elegyedek, de László gyorsan kijavít:

Csak élettársak vagyunk, hát hogyan merném én feleségül venni a főnökömet?!

Mondjuk, ez nyomós érv, beszélgetünk még egy sort, még megtudjuk, hogy Csipi mama az old school lángossütés híve. Nem bonyolítja túl a hozzávalókat: liszt, egy kis só és langyos, ecetes víz.

Tojást nem teszek bele, anyukám azt mondta, az keményít, és akkor szakad a tészta. Egy kiló lisztből nyolc lángos jön ki nálunk, csakis Gyermelyi lisztet használok. Próbáltam én már másikból is, de egyik sem olyan jó, mint az. Tejet nem teszek bele, mert manapság egyre több a laktózérzékeny ember.

Leesik az állunk a fonyódi kikötőben

Civilizációs betegség… Mindegy is, búcsút veszünk Csipi mamától, puszi jobbról, puszi balról, irány Fonyód, a Móló büfé, ahol először 4 éve jártunk, akkor 900 forintot kóstált a sima lángos, 1100-at a tejfölös és a sajtos, míg a kombináltat 1200-ért vesztegették. Tavaly a „fapados” ára már 1200 volt, a tejfölösé 1700, a sajtosé 1900, a tejfölös-sajtosé pedig 2400. Hogy idén mennyi lesz, az nem derül ki, amikor odaérünk a standhoz, még zárva van, nem rakták ki az ártáblát.

Ellenben a másik, amelyen olvasható a háromfogásos menüé, amely húslevesből, bécsi szeletből és desszertből áll.

Egy darabig még csigázom az olvasó kíváncsiságát, ezért idecitálom a két héttel korábbi élményemet a Costa Braváról, Granollers egyik vízparti, tengerre néző étterméből, ahol a menü (előételnek roston sült calamares és gambas, főételnek ugyancsak roston sült dorada, vagyis pompás tengeri sügér, utána desszertnek crema catalana, pudingszerű finomság, végül egy pohár Estrella Dorada sör) írd és mondd 16 euróba került. Ami testvérek közt sem több 5600 forintnál.

Barcelonától harminc kilométerre.

Ezek után olvasom a mindmegette.hu-n, hogy kapaszkodjunk meg, találtak olyan helyet a Balaton partján, ahol 8900 forintért háromfogásos menüt lehet enni, benne libatepertővel, vegyes halászlével és a végén Gundel-palacsintával.

Gratulálunk a remek lelethez, és ilyen bevezető után álljon itt a fonyódi kikötőben kapható háromfogásos menü ára: 2500 forint!

Betűzöm, nehogy félreértésre gyanakodjon az olvasó: kettőezer-ötszáz forint. Hát ilyen is van Magyarországon, a Balatonnál, 2026 júniusában.

Minőség és korrekt árak Mártonéknál

Visszafordulunk Fonyódról, pár perc autóval Lelle, bejáratott törzshelyünk, a Márton cukrászda. Négy éve 400 forint volt egy gombóc fagylalt, 550 forint egy dobostorta. A fagylaltgombóc most 650 forint, a tortaszeletek ára közelíti az 1000 forintot, itt-ott meg is haladja, de ez utóbbi sehol nincs a pesti árakhoz képest, amelyek 1200–1300 forintnál kezdődnek, és a csillagos égben érnek véget.

Ahogy négy éve, most is lemegyünk a lellei kikötőben fekvő BL YachtClub & Apartments nevű objektumba, amely egyszerre szálláshely, étterem és vitorlásklub, és nem a koldusoknak vagy a minimálbéren tengődőknek találták ki. 2022-ben Tóth Balázs volt az ügyvezető, ő időközben továbbállt, most Piatkó Zsolt a főnök.

Mi egész évben nyitva tartunk, szezonról hivatalosan nem beszélhetünk, de igazából június végétől, a ballagástól robban be az élet itt, a Balatonon, és két és fél, három hónapig tart – magyarázza a vendéglátós. – Ilyenkor inkább még csak hétvégeken telik meg a Balaton, nem veszik ki a gyerekeket a suliból. Május utolsó hétvégéje, meg előtte a pünkösd erős volt, már simán lehetett fürödni a Balatonban, a külföldiek tették ki a vendégkör jelentős részét. És hát érződik a globális felmelegedés hatása, ha csak az időjáráson múlna, május elejétől szeptember végéig tarthatna a szezon. Csak hát az iskola…

Rendben, a klímaváltozás egy adottság, de mi van az alkalmazottak bérével? Négy éve minden tulajdonos panaszkodott, hogy irreális összegeket kérnek a szakácsok, felszolgálók.

Nézze, más az igény, és más a valóság. Az igények tényleg az egekben vannak, még olyan álláskeresővel is találkoztam, aki másfél milliós havi bért kért, plusz a bevétel húsz százalékát. Az illetőnek megköszöntem, hogy időt szakított rám, aztán búcsút vettem tőle. Egy ilyen fizetést lehetetlen kitermelni nálunk. Mi egész évben nyitva tartunk, hat-hétszázezer forintos havi bérért már simán találunk felszolgálókat, szakácsokat. Ha valaki csak idényjellegű helyre szerződik, az nyilván többet kér és kap. Jobbára helybéliekkel dolgozunk, nekik még szállást sem kell biztosítani. Mindent a kereslet és a kínálat határoz meg.

Piatkó úrnak megemlítem a fonyódi Móló büfé 2500 forintos, háromfogásos menüjét. Nem dobja hanyatt magát.

Ez a napi menü, ugye? Nem a la carte? Na, hát akkor kapaszkodjon meg, a napi menü nálunk is 2490 forintba kerül. De ha étlapról rendelne, akkor sem kapna szívrohamot, 5000 forintért kapna egy hatalmas bécsi szeletet, szerintem Budapesten sem kerül kevesebbe. Összegezve: nem igaz, hogy a Balaton megfizethetetlen lenne. Én mindig azt mondom, almát az almával, körtét a körtével kell összehasonlítani. A szemesi Kistücsökben nyilván drágábban tud megebédelni, mint egy kikötői büfében, de a minőség is más.

Erről van szó, már négy éve is abban maradtunk, olyan nincs, hogy „a” Balaton, ahány ház, annyi szokás, annyiféle árlap.

Füreden hét számjegyű a pincérek fizetése

Elbúcsúzunk Piatkó úrtól, irány Szántód, a rév, áthajózunk Tihanyba. A kompért 5000 forintot fizetünk, ebből 3000 maga az autó, a fotós kollégáért és jómagamért 1000-1000 forintot számítanak fel. Négy éve az autót 2000 forintért vitték át Tihanyba, plusz személyenként 800 forintot kellett fizetni, összesen 3600 forintért keltünk át a tavon. A 39 százalékos drágulás, még a kumulált infláció mértékét sem éri el.

Természetesen a füredi Halászkert az utolsó állomásunk, az északi part ikonikus vendéglátóhelye. A 71-es balatoni főút és a Zákonyi Ferenc sétány kereszteződésénél található a település egyik legrégebbi, legpatinásabb étterme. A Halászkert az 1940-es években már nagy népszerűségnek örvendett a halételeket kedvelők körében. Akkoriban még viszonylag kis kerthelyiség és nádtetős épület várta a betérő vendégeket, ám az épület 1961-ben teljesen leégett. A nemzetközi hírű, Kossuth- és Ybl-díjas építész, Makovecz Imre tervei alapján 1963-ban újjáépült az étterem, amely azóta is romantikus vacsorázó hely.

Jómagam közgázos egyetemista koromban, amikor 1979 és 1980 nyarán pincérkedtem a Hotel Marinában, esténként itt vertem el a cimborákkal, amit délelőtt a placcon megkerestem. Négy éve székelyudvarhelyi srác fogadott a parkolóban, 500 forintot kellett fizetni a parkírozásért, most simán lerakhatjuk a Dacia Dustert, senki sem kér érte pénzt. Az obligát halászlé, amely 2021 májusának utolsó napján 2590 forintba került, most 4190 forint irdalt pontyfilével. Az áremelkedés 62 százalékos, jól emlékszem, Weinhardt Andrea, a tulajdonos-üzletvezető akkor arról panaszkodott, hogy másnap már 2890 forintba kerül, kénytelen árat emelni, annyira megugrottak a költségek.

Andrea most beszerző körúton jár, telefonon tudunk beszélni a roppant készséges hölggyel. Természetesen a fizetések kerülnek szóba.

A vendéglátásban, ugye, nem 27 százalék az áfa, hanem csak 5, viszont ha a vevő elviszi az ételt, akkor már megint 27 – avat be az árképzés rejtelmeibe a főnökasszony. – Némi könnyítést jelentett nekünk, vendéglátósoknak, hogy a turizmusfejlesztési hozzájárulást 4 százalékról 2 százalékra csökkentette az egyik utolsó intézkedésével az Orbán-kormány. Egyébként ha azt kérné, hogy egyetlen szóval jellemezzem a helyzetünket a 4 évvel ezelőttihez képest, akkor azt mondanám: rosszabb lett. Az első 4 hónapunk forgalma 10 millió forinttal elmaradt a tavalyi év hasonló időszakához képest, pedig közben még volt egy kis infláció is. A májusunkra nem panaszkodhatunk, jó volt az idő, jöttek a vendégek.

Természetesen szóba hozom az alkalmazottak fizetését, Andrea nem köntörfalaz, konkrét számokkal szolgál.

Nettó 4500 forintos órabért adtunk a felszolgálóinknak, ami azért nem rossz, ha utánaszámol – mondja. – Aztán nem sokkal ezelőtt előálltam egy módosítással, ami jókora felzúdulást váltott ki: 2500-ra csökkentettem az órabért, viszont azt mondtam, hogy teljes egészében megtarthatják a borravalót. Kezdetben majdnem kitört a forradalom, de aztán kiderült, hogy még jobban is járnak. A múlt hónapban a hét pincérem közül ötnek hét számjegyű volt a nettó jövedelme.

Annyiért már én is elmennék felszolgálónak, nem is panaszkodnak a Halászkert csálingerei, például az a fiatalember, aki nekem hozta ki a pontyhalászlét, olyan készséges és udvarias volt, amihez foghatóval Magyarországon még nem nagyon találkoztam.

Így állunk hát 2026 júniusának elején, a nyári szezon berobbanása előtt a balatoni vendéglátásban. Nem igazak azok a rémhírek, hogy megfizethetetlen lenne a magyar tenger. Persze alaposan körül kell nézni, mielőtt bemegy valahová az ember, de ez mindenütt így van a világon – olvasható a portálon.