Megnyílt az év legszínesebb kiállítása a kulturális központban
Szerdán nyílt meg az év legszínesebb kiállítása a kulturális központban. A Bárdos iskola művészeti tagozatának tanév végi kiállítása mindig különleges, mondhatni, varázslatos. Ez most sem változott.
Az első szó, ami a látogató eszébe jut, ha belép a kulturális központ kiállítótermébe, az a varázslat. Egy valóban másik világ, ahol a falakon, a mennyezeten, a padlón a szárnyaló, színes gyermeki elme manifesztálódik, ahol minden, számunkra bonyolult, kibogozhatatlan (sokszor magunknak generált) probléma megszűnik, nem engedjük be a külvilágot. És ez a gyerekek, az őket segítő pedagógusok érdeme, és a szülőké is, akik hagyják, hogy a gyermekeik képzelete szárnyaljon. Talán ez a legfontosabb szülői feladat: hagyni kibontakozni mindent, ami a gyermekben van, és közben úgy alakítani a korlátokat, hogy azok ne tűnjenek korlátnak.
Ezt a kettősséget – a korlátlan gyermeki fantáziát és az azt mederbe terelő, finom iránymutatást – emelte ki megnyitójában Ország László képzőművész is. Mint fogalmazott, a terembe lépve az az érzés fogadta, hogy egy másik, ünnepi világba érkezett: a feje felett méhek és pillangók repkedtek, a térben fura fantázialények jelentek meg, miközben békésen megfért egymás mellett a hulló hó és a ragyogó napsütés.
A kiállított művek a legváltozatosabb technikákat vonultatják fel. A látogatók a klasszikus tanulmányrajzok és festmények mellett izgalmas kollázsokkal, montázsokkal, papírplasztikákkal és természeti kincseket – például faágakat – újrahasznosító asszamblázsokkal is találkozhatnak. Külön figyelmet érdemelnek azok az apró, dobozba zárt „zsebszínházak”, amelyek a síkból a térbe lépve mesélnek el egy-egy történetet.
Ország László egy találó metaforával írta le az alkotófolyamatot: a színes és gazdag mintaanyagot maguk a gyerekek hozták, de ahhoz, hogy ebből egy ilyen gyönyörű, ünnepi öltözék szülessen, szükség volt a pedagógusok „szabó és varró” munkájára is. Ezért a rengeteg munkaórát, odafigyelést és szakértelmet igénylő háttérmunkáért külön köszönetet mondott a felkészítő tanároknak. Ők hárman azok, akik úgy szabják, és varrják ezt az öltözéket, hogy mindenkire passzoljon: Horváth Attiláné, Kóródi Julianna és Ormai Diána.
A képzőművész beszédében Molnár V. József kutatót idézve emlékeztetett: kilencéves koráig a gyermek az Isten tenyerén él, csupa lehetőség, akiből még bármi lehet. Ezt a belső, ősi teljességet kell az iskolának és a tanároknak összekapcsolniuk a külvilág ingereivel, vizuális kultúrájával. A mai „képkorszakban”, ahol az információk zömét vizuálisan fogadjuk be, ez a fajta műveltség és problémamegoldó képesség az élet minden területén elengedhetetlen lesz a diákok számára, függetlenül attól, hogy végül művészi pályát választanak-e vagy sem.
A fiatal alkotókhoz szólva Ország László egy fontos útravalót is megfogalmazott: a tehetség önmagában csupán tíz százalék, a maradék kilencven a kitartáson és a szorgalmon múlik. Ahogy mondta: „A tehetség olyan, mint egy kitöltött lottószelvény. Önmagában még nem eredmény. Azt fel is kell adni, mert aki nem adja fel, annak hiába húzzák ki a számait.”
A tárlat – melynek létrejöttét a Prológ Alapítvány önzetlen támogatása tette lehetővé – nemcsak egy tanév vizuális lenyomata, hanem egy üzenet is. Ahogy Comenius is vallotta: a felnőtteknek, a tanároknak van mit tanulniuk a gyermekektől. Aki végigsétál a kulturális központ kiállítótermén, pontosan érteni fogja, miért. Ezek a képek ugyanis nemcsak a jelenről, hanem egy sokszínű, nyitott és reményteli jövőről is mesélnek.
A megnyitón közreműködött Birkás Csaba és Feigl Kinga, a tárlat pedig a nyár végéig látogatható.
(Fotó: Ormai Bálint)
A Megnyílt az év legszínesebb kiállítása a kulturális központban bejegyzés először Atádhír-én jelent meg.