Halálra ítélte a király Kinizsi özvegyét: sötét történeteket őriz a nagyvázsonyi vár (veol.hu)
A nagyvázsonyi Kinizsi-vár egy békés történelmi látványosság lett, ahol a látogatók a börtönt, a lovagtermet és az egykori úrnő szobáját is bejárhatják. Viszont kevesen tudják, hogy ez a vár nemcsak hadászati célokkal épült, falai otthont is adtak. A nagyvázsonyi várban egyszerre volt jelen a katonás készenlét, a főúri élet és a mindennapi túlélés. Utóbbira jó példa az, hogy felrobbantották a közeli pálos kolostort, nehogy befészkelje magát a török.
A frissen nyert kövekkel meg lehetett erősíteni Vázsonykő várát, így a szent hely köveiből a túlélés falai lettek. A helyőrség a török időkben többször is nehéz helyzetbe került. A vár kardcsapás nélkül került török kézre, miután Veszprém eleste után a környék kisebb várai sorra meginogtak. A török uralom azonban nem tartott sokáig: néhány évvel később visszafoglalták az őrizetlenül hagyott várat. A történet szinte keserűen egyszerű: jött a török, ment a török, de a környék közben beleroppant. A nagyvázsonyi vár múltja azonban a véres oszmán portyák mellett személyes drámákat is rejt – írja a veol.hu.
A vár egyik legfontosabb ereje nem a torony magasságában, hanem a vízben rejlett. A bővizű forrás a vizesárkot táplálta, és ostrom idején ivóvizet is adhatott a várvédőknek. Egy erődítménynél ez élet-halál kérdése volt: ha volt víz, volt esély kitartani.
A lakótorony és az udvar ezért nemcsak romantikus középkori díszletként érdekes, hanem olyan rendszerként, amelynek minden részlete a túlélést szolgálta. A várat eredetileg nem klasszikus hegyi erősségnek, hanem birtokközpontnak szánták, amely a családot és a kereskedelmi utakat védte. Talán amiatt, hogy a kőépítmény eredetileg nem hadászati célra épült, volt egy hatalmas gyenge pontja:Leuckharden hadmérnök szerint a várnak volt tornya, várfala és mocsárral töltött árka, de a környező magaslatok uralkodtak felette, ezért könnyen belőhető volt.
Ez a magyarázat arra, miért volt stratégiailag furcsa és sérülékeny a helye annak ellenére, hogy Nagyvázsony a Tapolca–Tihany–Veszprém háromszög katonai kulcspontjaként funkcionált.
A dalmát kereskedelmi út, Tapolca és Tihany védelme is a vázsonyi várhoz tartozott. Vagyis a Balaton-felvidék egyik katonai forgalomirányító pontjaként működött: aki itt élt, az utakra, a falvakra és a portyákra is remekül „rálátott”.
Magyar Benigna sorsa a nagyvázsonyi vár egyik legsötétebb emberi története. Kinizsi Pál halála után az özvegy a harmadik férjét megölette gyakori félrelépései miatt. Zsolnalitvai várának bástyájáról szolgáival a mélybe dobatta hitvesét. Az eset miatt királyi ítélet született: II. Lajos halálra ítélte az asszonyt, ám Kinizsi Pál korábbi érdemeire tekintettel végül megkegyelmezett neki. Benignának kolostorba kellett vonulnia, vagyonát pedig elkobozták. Nevéhez fűződik a Festetics-kódex (vagy Festetich-kódex), becsült eszmei és kulturális értéke felbecsülhetetlen. A három férjét túlélő asszony halála után Szapolyai János felülvizsgálta a bírósági ügyét, és a férjgyilkosság miatt hűtlennek találta, elkobozták birtokait.
A vár nem kizárólag menedék volt. A leírások szerint a vázsonyiak egy török seregrészre is rátámadtak, amikor a szentgotthárdi csata után visszavonuló oszmán had kisebb egységei a környéken haladtak át. A nőzséri csata emléke sokáig élt a helyiek körében, még ha a pontos évszám körül vita is maradt. A végvári korszak ára súlyos volt. Bár a várat nem pusztította el egyik ostrom sem, a Vázsonyi-medence települései megszenvedték a folyamatos portyákat, a háborús nyomást és az állandó bizonytalanságot
A nagyvázsonyi vár katonai jelentősége a törökellenes harcok és a Rákóczi-szabadságharc után lassan megszűnt. A lakótoronyból tömlöc lett, majd amikor a Zichy család felépíttette új kastélyát a patak túlpartján, a régi vár végképp elveszítette korábbi szerepét, és fokozatosan romlani kezdett. A kápolnával együtt a palota termei is romba dőltek.A 19. század eleji móri földrengés tovább rontotta a vár állapotát, a környékbeliek pedig elkezdték kőbányaként használni a romokat. A vár feltárása és első helyreállítása végül 1955 és 1960 között indult meg, majd 2018-ban újabb régészeti feltárás következett. Így lett a pusztuló végvárból ismét látható történelmi emlék: olyan hely, ahol nemcsak Kinizsi és Benigna története, hanem a föld alól előkerülő rétegek is mesélnek.
