A Balaton csendes szezonja: amikor a kikötők megtelnek keszegekkel (forbes.hu)

Lehetetlen megmondani, hogy pontosan mennyi hal él a Balatonban. A pontyállomány méretét valahová 1000 tonna környékére becsüli Nagy Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. horgászati ágazatvezetője, míg az úgynevezett fehérhalak (ide tartoznak a keszegfélék, a kárász és a garda is) össztömege ennél is sokkal-sokkal több.

Bár a Balaton súlyos problémákkal küzd az éghajlatváltozás, a túlzott beépítettség és a környező mezőgazdasági tevékenységek miatt, a halállománya egészen elképesztő. Ezt több alkalommal már magam is megtapasztaltam, a nagy pontyfogó versenyeken pedig évről évre új rekordok születnek, és rendszeresen kerülnek elő 30 kilónál is nagyobb példányok. Ezek egészen döbbenetes dimenziókkal rendelkező halak, melyeknek a mérete képen nem igazán jön át, élőben viszont valószerűtlenül nagyok, olyan élményt jelentenek, mintha egy három és fél méter magas ember jönne szembe az utcán.

Mi viszont ezúttal a keszegek miatt érkeztünk, azon belül is a bodorkák vonzottak a déli partra. Magyarországon ennek a fajnak nincs különösebben nagy respektje, de tőlünk nyugatra – főleg Franciaországban és a Benelux államokban – a finomszerelékes horgászok egyik legnépszerűbb célhala, amiknek a nagy etetőanyag-gyártók külön csalogatóanyagokat fejlesztenek. Nekünk viszont most ilyesmire nem volt szükségünk.

A téli keszegezés egy minimalista, ugyanakkor rendkívül szórakoztató, kimondottan balatoni horgászmódszer. Egyetlen könnyű úszós bot, egy doboz konzervkukorica és esetleg egy kéztörlő rongy szükséges hozzá. Lényegét tekintve nagyon hasonlít egy másik klasszikus balatoni módszerhez, a nádi cserkeléshez, aminél gatyára vetkőzve, a nádasok szélén gázolva keresik a halat.

Illetve a téli keszegezés a partról történik, mint ahogy a nevéből is kiderül, olyan időben, amikor nem érdemes a vízbe merészkedni. A szezonja decemberben kezdődik és nagyjából február végéig tart, mi éppen az utolsó napokat csíptük el, amikor még érdemes ezzel a módszerrel üldözni a halakat.

Bár kimondottan balatoni módszer, viszonylag újkeletű irányzat, az elmúlt tíz-tizenöt évben futott fel, a globális felmelegedéssel összefüggésben. Amióta a telek enyhék és a Balaton nem fagy be, lehetőség nyílik a kikötőkben hatalmas tömegben összeálló keszegfélék megfogására.

Télen ugyanis a keszegek – ami nem egy faj, hanem egy gyűjtőnév, nyolc faj tartozik ide – rajokba összeállva telelnek a mélyebb részeken. A négyfokos vízben az életfunkcióik is lelassulnak, igyekeznek minimális energiát kifejtve létezni. Ám míg a nyílt vízen a szél keltette áramlások folyamatos mozgásra kényszerítenék őket, a kikötők mély és nyugodt vizében kényelmesen áttelelnek. A közhiedelemmel ellenben viszont ilyenkor is táplálkoznak, noha közel sem olyan vehemensen, mint nyáron. Jellemzően a stégek és oszlopok lábára tapad algát csipegetik, de bármilyen orruk elé pottyanó táplálékot szívesen felfalnak. Tehát nincs más dolgunk, mint megtalálni őket, és egy szem kukoricát vagy gilisztát az orruk elé lógatni.

Bár a kikötőkben mindenféle keszegféle megtalálható, ennek a módszernek a bodorka és a vörösszárnyú keszeg a célhala. Érdekesség, hogy a keszegek fajonként külön rajokban állnak, sokszor egymás mellett, de soha nem keveredve. A dévérkeszegek leginkább a fenék közelében gyülekeznek, míg a bodorkák és a vörösszárnyúak vízközt tartózkodnak, és onnan rontanak rá a behulló táplálékra.

A balatoni bodorkaállomány az egyik nagy nyertese az elmúlt évtizedeknek, összefüggésben egy inváziós vándorkagylófaj, a kvaggakagyló elterjedésével. A kvaggakagyló (Dreissena bugensis) körülbelül húsz éve érkezett a Balatonba, a Sión keresztül a hajók aljára tapadva. Az őshonos vándorkagylótól a kvagga – a horgászok szempontjáb – két fontos paraméterben tér el. Egyfelől nemcsak a kemény, köves felületeken tapad meg, hanem a lágy, iszapos részeken is képes telepeket alkotni, vagyis nemcsak a parti zónában, hanem több száz méterrel vagy éppen kilométerekkel távolabb lévő, kopár részeken is, vagyis a halak a Balaton jóval nagyobb részén megtalálják.

Emellett vékonyabb és lágyabb a héja, így a halak könnyebben fogyasztják, vagyis kevesebb energiabefektetéssel jutnak hozzá a nagy mennyiségű fehérjéhez. Aki valaha betette a lábát konditerembe, tudja, hogy a fehérjebevitel a tömegelés egyik sarokköve.

A cikk folytatása itt található.