Princzinger Péter: Most dől el, milyen lesz a Balaton következő két évtizede (turizmus.com)

Válságok, rekordok, több százmilliárdos fejlesztések – és egy makacs probléma, ami nehezen akar magától megoldódni. A Balaton ma egyszerre sikertörténet és menedzsmentkihívás: miközben egyes időszakokban és egyes helyeken rendre megtelik, az év más részeiben és a térségben sok helyen hullámzó a turisztikai forgalom. Princzinger Péter, a VisitBalaton365 ügyvezetője szerint most dől el, milyen lesz a magyar tenger következő két évtizede.

Ha valaki kívülről nézi a Balatont, könnyen hiheti, hogy az elmúlt bő három évtized egy folyamatos sikertörténet volt. Egyre több vendég, egyre több vendégéjszaka, egyre több beruházás, egyre erősebb márka. Belülről azonban jóval árnyaltabb a kép – írja a turizmus.com.

Válságok és újrakezdések

„Ha őszinték akarunk lenni, akkor a Balaton elmúlt 30-35 éve nem egyenes fejlődési pálya volt, hanem válságok és újrakezdések sorozata” – mondja Princzinger Péter, a VisitBalaton365 ügyvezetője.

A rendszerváltás után a Balaton korábbi gazdasági működési modellje gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra szétporladt. A külföldi, elsősorban a német vendégek elmaradtak, a volt keleti és nyugati német családtagok, barátok már akárhol találkozhattak egymással. Felbomlott az állami, szakszervezeti üdültetési rendszer, megnyíltak a határok, a magyarok számára kinyílt a világ és hirtelen mindenki össze tudta hasonlítani a Balatont a külföldi desztinációkkal, melyek ezekben az években drámai módon fejlődtek.

„Kiderült, hogy nem vagyunk versenyképesek. Sem ár-érték arányban, sem minőségben. Sem a külföldiek, sem a magyarok számára. Ez egy nagyon kemény kijózanodási élmény volt.

A mélypont a kilencvenes évek elején jött el: 1993-ban könyvelte el a Balaton minden idők legalacsonyabb vendégszámát, onnan kellett újraépíteni mindent.

És amikor már úgy tűnt, hogy stabilizálódik a rendszer, jött a következő gyomros: a 2008-2009-es válság, illetve annak begyűrűződő hatásai. Megint visszakapaszkodás, a 2019-es rekordévig, majd érkezett az újabb ütés, ezúttal »kiütés«: a Covid. A járvány idején nem visszaesett a turizmus iránti kereslet, hanem megszűnt. Nulla lett, egyik napról a másikra. Semelyik másik ágazatot nem rázta meg annyira a Covid, mint a turizmust” – tekint vissza az ügyvezető.

Újabb öt év alatt, 2024-re a magyar turizmus, ezen belül a Balaton is újra talpra állt. „2024-ben már túlszárnyaltuk a 2019-es rekordokat, 2025-ben még azt is. Mostanra kijelenthetjük: a Balaton jó állapotban van” – teszi hozzá.

A legnagyobb kérdés már nem az, hogy jönnek-e megfelelő számban a turisták a Balatonhoz. Hanem az, hogy kik és mikor.

A fejlesztések után most a piacépítés a legnagyobb kihívás

A mai Balaton már nem az, amit sokan az emlékeikben őriznek. Az elmúlt évtizedben olyan fejlesztési hullám ment végig a térségen, ami alapjaiban változtatta meg a kínálatot.

„2016 óta 550–600 milliárd forintnyi fejlesztés érkezett a Balatonhoz. Ez példátlan lépték. Javult a fizikai infrastruktúra, új szálláshely kapacitások jöttek létre és meglévők újultak meg, valóságos gasztronómiai forradalom zajlott le, megerősödött a bor- és a fesztivál kínálat, új aktív turisztikai facilitások és szolgáltatások jöttek létre. Összességében: az élménykínálat látványosan fejlődött. Ma már nyugodtan ajánlhatjuk a Balatont bármelyik nyugat-európai ismerősünknek, nem fogunk vele szégyent vallani. A fejlesztések után most jön az igazán nagy kihívás.

A nagy beruházások időszaka lezárult, most az a feladat, hogy ezt a megújult kínálatot hatékonyan promotáljuk, piacra vigyük, eladjuk, mégpedig úgy, hogy fenn tudjuk tartani a minőségét, és valódi értéket tudjunk belőle teremteni, anélkül, hogy felélnénk a térség erőforrásait”
– mutat irányt Princzinger Péter.

Nyáron már túl sok, télen még túl kevés a vendég

A Balaton egyik legnagyobb ellentmondása ma már nem a minőségben, hanem az időzítésben van.

„Nyáron már nincs szükség több vendégre. Ott a számok, regionális szinten, rendben vannak” – szögezi le az ügyvezető. Ez a mondat talán meglepően hangzik egy turisztikai vezető szájából, de a valóságot tükrözi: a főszezonban sok helyen már inkább a túlterheltség okoz problémát, nem a hiány. Csakhogy a kép azonnal megváltozik, ahogy véget ér a nyár, vagy, ha eltávolodunk a parttól, az év többi részében vagy a parttól 5-6 kilométerre más kép fogadja az embert.

Ősszel, télen és tavasszal viszont még bőven van tartalék. Ott még rengeteg a teendő. És itt jön az a bizonyos ördögi kör, ami évek óta fogva tartja a térséget: „A vendég azt mondja: minek menjek oda, úgysincs nyitva semmi. A szolgáltató meg azt mondja: minek nyissak ki, úgysem jön senki. Ez a »kettős átok« egyszerre bénítja meg a keresletet és a kínálatot. Ezt csak úgy lehet megtörni, ha mindkét oldalon változás történik. És a változás nem történik meg magától.

Meg kell mutatnunk a vendégeknek, hogy van élet a Balatonnál egész évben, és a szolgáltatóknak is hinniük kell abban, hogy ha minőségi élményt ígérnek, lesz vendég, lesz fogyasztás és költés”  – folytatja Princzinger Péter.

A tendencia ígéretes: ma már több mint 1500 szolgáltató tart nyitva ősszel, télen, tavasszal is. De a szemléletváltás hosszabb folyamat.

A turisták már nem ugyanazt keresik

Miközben a Balaton próbál alkalmazkodni, a vendégek igényei is teljesen átalakultak: „A turisták megismerték a világot. Van összehasonlítási alapjuk, és ugyanazt a minőséget elvárják itthon is, amit külföldön megtapasztaltak. De nemcsak az elvárások nőttek meg, hanem a tempó is felgyorsult. Ma már nem hónapokra előre terveznek. Inkább egy-két héttel előtte döntenek, sőt sokszor az utolsó pillanatban.”

A klasszikus, előre foglalt, fix, hosszú nyaralás helyét egyre inkább a rövid, intenzív élményszerzés veszi át: gyors döntések, gyors utazások, gyors élmények.

„Előfordul, hogy a vendég az autópályáról telefonál, van-e szoba estére” – mond példát a megváltozott szokásokra a szakember. Ez a dinamika teljesen átalakítja a működést is. A hétköznapok csendesek, a hétvégék viszont zsúfoltak. „Hétfőtől csütörtökig alig van vendég. A hétvége megtelik. Ez egy nagyon egyenlőtlen terhelést jelent. Ez a ritmus nemcsak a szolgáltatókat, hanem a helyieket is próbára teszi. Hiszen a Balaton nem csak turisztikai térség és üdülőhely, hanem otthon is. 250 ezer helyi lakos és 150 ezer második otthonnal rendelkező, mintegy 400 ezres közösség mindennapi élettere” – mondja Princzinger Péter.

Ez a szemlélet különösen fontos egy olyan térségben, ahol jelentős különbségek vannak elérhetőségben, fejlettségben és lehetőségekben.

„A megoldás nem az, hogy ezeket a különbségeket erősítjük, hanem az, hogy minél több szolgáltatót, szolgáltatást, programot hálózatokba szervezünk.”

Kihasználatlan lehetőség: Budapesten át a Balatonra

Az egyik legnagyobb kérdés az lesz, hogy mennyire lesz könnyű utazni a jövőben. Ha a nemzetközi utazás bármilyen – gazdasági, biztonsági, járványügyi okból – nehezebbé válik, annak azonnal érezhető hatása van a Balatonra. De van egy másik, eddig szinte kihasználatlan lehetőség is, mégpedig a Budapestre érkező turisták.

„Miért ne érkezhetnének a Balatonra Budapesten át turisták? Illetve Budapestre érkező turisták plusz programként miért ne tölthetnének el néhány napot a Balatonnál? Pedig a séma adott. Az egy létező modell, hogy valaki Pisába repül, és onnan egy-másfél óra utazással érkezik meg Toscana valamely településére. Ahonnan a tartózkodása végén ismét egy-másfél óra transzferrel jut vissza a pisai reptérre, ahonnan hazarepül. Miért ne működhetne ugyanez itt is? Budapestről a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtérről egy-másfél óra egy bérelt kocsival, és a vendég már a tónál van. A kérdés nem az, hogy lehetséges-e, hanem az, hogy sikerül-e például ilyen csomagajánlatokat tudatosan felépíteni”  –mutat rá egy kihasználatlan pontra a szakember.

Négy dolog, amivel mindent el lehet rontani

Princzinger Péter négy dolgot sorol fel, amin szerinte minden múlik a közeljövőben.

1. Biztonságérzet: „Adottságnak vesszük, hogy Balaton egy biztonságos hely. A legújabb kutatásunk eredményei szerint a Balaton, mint lakóhely és mint üdülőhely 150 minőséget leíró jellemzője közül 1-től 5-ig terjedő skálán a legmagasabb értéket a »biztonságérzet« kapta, 4,6-ot. (Nappali biztonság, éjszakai biztonság, vízi biztonság.) Ez azonban nem magától van, fenn kell tartani.

2. Digitalizáció – online hozzáférhetőség: Ha a szolgáltatások az online térben (a mobiltelefonok képernyőin, a Google Mapsen) nem láthatók és nem foglalhatók, nem vásárolhatók meg, nem fizethetők ki online, a Balaton egyszerűen nem lesz elérhető. Sem a keresőmotorok, sem a mesterséges intelligencia-alapú ajánló rendszereket használó vendégek nem fognak „idetalálni”.

3. Fizikai hozzáférhetőség: Megközelíthető-e, elérhető-e a desztináció közúton, vasúton, repülőgéppel?  Illetve milyenek a régión belüli mobilitás lehetőségei a már itt lévő vendégek számára, például milyen a kerékpárút-hálózat vagy a hajóközlekedés?

4. Az emberi tényező: Fel kell nőni szolgáltatási kultúrában. A vendégélmény nem magától jön létre. „Minőség, minőség, minőség!” – erősít rá a felsoroltak legfontosabb tényezőjére. Majd hozzáteszi, szinte figyelmeztetésként: „Nem szabad arra berendezkedni, hogy két és fél hónap alatt keressük meg az egész évi bevételt. Ez rövid távon egyeseknek működhet, de hosszú távon tönkreteszi a rendszert.”

Nem szebbnek, hanem jobban szervezettnek kell lenni

A Balaton versenytársai, azok a desztinációk, amelyeket a potenciális vendégek adott esetben a Balaton helyett választanak, nem abban különböznek a Balatontól, hogy szebbek vagy jobbak, hanem abban, hogy jobban menedzseltek.

„Akár tetszik, akár nem a Balaton régió gazdasági teljesítményét ma 80 százalékban a turizmus produkálja. A Balatonnak nincs más esélye, mint egy egész évben működő gazdaság, ezen belül egy egész évben működő turizmusgazdaság. E téren jók a Balaton kilátásai, nincsenek egymással vetélkedő Balaton-paradigmák.

Úgy látjuk, a Balatonban óriási kiaknázatlan potenciál van, a megoldás a rejtett tartalékok felkutatása és mozgásba hozatala: újabb és újabb összefogások, termékfejlesztések, együttműködések”  – összegezte a VisitBalaton365 célkitűzését Princzinger Péter.

Nem települések versenyeznek – hanem egy közös élmény

A Balaton jövője nem azon múlik, hogy melyik település mennyire sikeres, hanem azon, hogy mennyire tudnak együttműködni.

„Nem településekben kell gondolkodni, hanem Balatonban – állítja Princzinger Péter, szerinte ez nem csak stratégiai jelszó, hanem működési alapelv. – Az a vendég, aki az egyik helyen alszik, a másikon ebédel, a harmadikon vásárol, a negyediken bort kóstol, az a Balaton vendége. És mindegyik szolgáltató felel azért az élményért, amit hazavisz. Sőt, még a helyi lakosok is, akik adott esetben egy barátságos útbaigazítással segítik a vendéget.”