Magyar parlagi kecske tartásának fontossága a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén
A fajta egyik legszembetűnőbb jellegzetessége a hosszú, úgynevezett „tincses” szőrzet. Ez a természetes takaró nem csupán esztétikai értékkel bír: rendkívüli védelmet nyújt az állatnak a környezeti hatásokkal szemben. A rövid szőrű fajtákkal ellentétben a parlagi kecske a sűrű, tövises bozótosokban is sérülés nélkül mozog, ami alapvető feltétele a természetvédelmi célú legeltetésnek. Kecsketartás előnyei, hogy tartása kis területen is lehetséges, igénytelenebb, mint a szarvasmarha, jól legel, könnyen szaporodik, termékei (tej, hús, gyapjú) értékesek. A kecskék ivarérettsége 6-8 hónapos korban kezdődik, de fedeztetni csak 10-12 hónapos korban ajánlott. Az ellési időszak általában télen, kora tavasszal van. A kecske vemhessége kb. 150 nap. Egy kecske általában 1-3 gidát ellik.
A parlagi kecske akár az év 10 hónapját is képes a legelőn tölteni. Nem válogatós: előszeretettel fogyasztja az utak menti, elhagyott, másra nem hasznosítható területek növényzetét is. Legnagyobb erénye azonban a cserjeirtó képessége. Míg a juhok vagy marhák elsősorban a lágyszárúakat kedvelik, a kecske szívesen rágja a fás szárú hajtásokat, ezzel természetes úton akadályozza meg a gyepek beerdősülését, és segít visszaszorítani az inváziós növényfajokat.
A BfNPI területén a magyar parlagi kecskék tartása kettős célt szolgál: a génmegőrzést és az aktív területkezelést. Jelenleg is születnek a gyönyörű kisgidák, a nyáj a tavalyi évtől a Kis-Balaton Látogatóközpont melletti területeken „dolgozik”. Elsődleges feladata az agresszíven terjedő, tájidegen cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa) visszaszorítása. A gyalogakác sűrű telepei elfojtják az őshonos növényzetet, a kecskék azonban hatékonyan gyérítik a hajtásokat, utat engedve a biodiverzitás növekedésének – fogalmaz Rózsás Richárd, a nemzeti park agronómusa.
A Kis-Balaton Látogatóközpontnál nemcsak a kecskéket lehet látni munka közben, hanem megismerhető a térség egyedülálló ökoszisztémája is.
